Korábban már írtunk a kőzetgyapotról, mely az elmúlt évek legnépszerűbb talajhelyettesítő termesztőközege lett Magyarországon. Egy másik – méltán – népszerű szerves közeg a kókuszrost paplan, melyről már szintén ejtettünk néhány szót. Kiemelkedő nedvességtartó kapacitása, szellőzése, valamint gombaellenes tulajdonsága teszi a kókuszrostot kiváló közeggé a termesztés elején. Igazából nem nehéz a kókuszrostra egy „csoda”-közegként gondolni a rendkívül sok pozitív tulajdonsága miatt.

A kókuszrostot háromféle formában találhatjuk meg a piacon: 

• Préselt tégla több méretben. Ez a leggyakoribb forma, amivel találkozhatsz. Textúrája leginkább a földéhez vagy a (sphagnum) tőzegmoháéhoz hasonlít. A többi formához képest jóval tömörebb anyag, így a növény gyökerei számára kevesebb légrés lesz benne. Mivel a vízfelvevő képessége nagyon erős, könnyen előfordulhat, hogy a növény túl sok vizet tart meg, és gyakorlatilag megfullad.
• Szálak (kókuszrost bála), főleg gyengébb minőségű talaj javítására. A rostok között megannyi üres hely van, így a szellőzése kiváló. A kevésbé tömör szerkezete miatt nehezebben tartja meg a vizet.
• Háncs (chips), leginkább kötöttebb közegek, talajok lazítására, víztartó-képességének javítására. A kókuszrost legdurvább formája, a szálakkal ellentétben ezt nem finomra őrlik, hanem egy viszonylag nagy felületi területet tartanak meg, mely nagy mennyiségű víz felszívására és megtartására alkalmas. Mivel ezek a darabok nem szorosan vannak egymás mellett, köztük könnyedén áramlik a levegő, biztosítva ezzel az elegendő szellőzést is.

Az egyik egyértelmű előnye annak, ha egy kevésbé tömör közegben termesztünk az, hogy a több elérhető helynek köszönhetően a növények nagyobbra nőhetnek, hosszabb összefüggő gyökérzetet vethetnek, ezzel elősegítve saját víz- és tápanyagfelvételüket.

Értenünk kell azonban, hogy a kókuszrost mint iparilag előállított termék rengeteg ipari folyamaton megy keresztül, mielőtt a boltba érkezik, és mint minden más ipari termék esetében, a minősége nem konzisztens, hanem több tényező függvényében változó lehet. Ilyen tényező például a kókuszrost sótartalma. Minden kókuszdiót vízben mosnak (pl.: tóban, patakban, folyóban), mielőtt a rostot kinyerik belőle. Egy folyónak akár magas sótartalma is lehet, valamint a tenger vagy óceán mellett termesztett kókuszdióknak alapból van egy megemelkedett sótartalma. A túl sok só pedig sajnos negatív hatással lehet a növényeinkre. Nem kell megijednünk, a rost tiszta vízzel való átmosása segít a nem kívánt magas sótartalom enyhítésében.

A másik, amire érdemes figyelnünk az, hogy ugyan a kókuszrostot lehet mechanikai úton szárítani, ebben az esetben a rost maga roncsolódhat, így a termesztőközeg minősége is romlik. Ideális esetben természetes úton, a nap által kell szárítani a kókuszrostot.

Ha a rostot nem megfelelő módon tároljuk, nedvessé válhat. Ha nyirkosan sokáig tároljuk, akkor rothadásnak indul, ami nem kívánt penészedéssel jár. Valamint, ha sokáig nem használjuk fel, csak tároljuk, akkor elegendő időt hagyunk arra, hogy megfertőződjön, rovarkolóniák költözhetnek a rostok közé, és roncsolhatják azokat.

Köszönhetően a kókuszrost készítése során végbemenő feldolgozó procedúrának, egy steril anyagot kapunk. Alapvetően egy semleges hatású termesztőközeg, a pH értéke általában 5.2 és 6.8 között mozog. Ennek köszönhetően gyakran keverik más közegekkel, és ritkábban használják magában termesztőközegként. Földdel keverve sokkal könnyebben szárad ki, így az ilyen mixbe ültetett növényeket sokkal gyakrabban kell öntözni. Nagymértékben tartalmaz foszfort, cinket és vasat. Ha a szellőzés vagy a vízmegtartás javítása érdekében kevernél kókuszrostot a közegedbe, annak mértéke ne haladja meg a teljes közeg 40%-át. 

Az ilyen keverékekben használt kókuszrost is újra felhasználható, sőt, az új projektben termesztett növények számára egy áldás lehet, mivel a kókuszrost magában tárolja a hasznos mikroorganizmusokat, melyeket a vele kevert közegből vesz át, például a Trichoderma gomba. Emellett megőrzi a gombaellenes képességét, így a káros organizmusokkal szemben, (pl.: baktériumok) továbbra is védekezik. 

A földdel ellentétben a kókuszanyagok nem tartalmaznak tápanyagokat. Ez először a közeg hátrányának tűnhet, hiszen sokkal több munkát igényel a megfelelő tápanyagtartalom biztosítása, azonban ez azt is jelenti, hogy sokkal egyszerűbb kontrollálni és monitorozni, hogy növényeink milyen tápanyagokhoz jutnak. Ráadásul, mivel több öntözést igényel ez az alap, a víz által sokkal több tápanyagot képes magába felvenni. 

A kókuszrost a zöldség- és dísznövénytermesztés ideális közege, palántáknak és már fejlettebb növényeknek is megfelelő, amennyiben elégséges figyelmet tudunk szentelni a folyamatos hidratálására. Palánták esetében javasolt perlittel keverni, hogy a szellőzést javítsuk a gyökérzet körül. A steril tulajdonságával összefügg, hogy – mivel a kókusz középső, rostos részéből készül, melynek nincsen természetes tápanyagtartalma – folyamatos tápanyag pótlásra szorulnak a belé ültetett növények. A termesztés elején és a palánták esetében ez nem okoz túl nagy problémát, ők egyébként sem szorulnak trágyázásra a kezdetekkor, hiszen a mag már minden anyagot tartalmaz a csírázás érdekében. Ez azonban azt is jelenti, hogy a kókuszrost közegben indított palántákat nem sokkal később át kell ültetni vagy trágyázni kell. Azon palánták, melyek túl sokáig maradnak tápanyagszegény kókuszrost-közegben, hamar a tápanyaghiány jeleit mutathatják (pl.: sárga levelek).

A növekedési fázisban a kókuszrost megfelelő pH értéke 5.8-6.0 között van, míg virágzáshoz 6.0-6.5 az optimális a hatékony tápanyagfelvételhez. A megfelelő EC érték hasonlóképpen alakul, mint a földnél, annyi különbséggel, ha túl magasra emelkedik, az sóblokkot okozhat a kókuszrostban. Ha 2.5-2.8 fölé emelkedik a közeg EC-je, akkor mindenképpen mosd át tiszta vízzel a gyökérzetet, hogy a felesleges sótartalom kikerüljön a rendszerből! 

Egyszerűen ellenőrizheted azt is, hogy túlöntözted-e a talajt. Öntözés után vegyél egy adag kókuszrost-talajt a kezedbe. Ha a víz azonnal folyni kezd belőle, akkor túlöntözted! Ha semmilyen nedvességet nem észlelsz, az szárazságra utal. Ideális esetben érzékelsz valamilyen szintű nedvességet a közegben, de nem folyik belőle víz. Amennyiben úgy érzed, hogy a kókusztégla túl száraz, hüvelykujjszabály szerint mérd meg a súlyát, és 10-szeres mennyiségű vizet adj hozzá.

Tipp: amennyiben dehidratált kókuszrostot vennél, vedd a végleges mennyiség 10%-át! Pl. ha egy 50 literes cserepet szeretnél megtölteni, akkor kb. 5000 g szárított kókuszrostra lesz szükséged. Amelyet aztán a megfelelő nedvességtartalom és minőség érdekében 10-szeres vízmennyiséggel hidratálhatsz.

A kókuszrost egyik legvonzóbb tulajdonsága a hosszútávú fenntarthatóság. A gazdák által (globálisan) elsődlegesen kedvelt tőzegmoha egy nem megújuló forrás. A Sphagnum moha a Kanadában évezredeken keresztül formálódik, mire eléri a termesztésben is felhasználható formáját. Sajnálatos módon napjainkban begyűjtésének üteme meghaladja az újratermelődés mértékét, így lassacskán eltűnik majd. A kókuszrost ennél egy sokkal fenntarthatóbb közeg, eredetileg egy hulladék, felhasználatlan anyag lenne, ami kárba vész. Sajnos, mint minden más fenntarthatóbb alternatíva bármely területen, a kókuszrost bizony drágább is, mint a tőzegmoha.

Megfelelő odafigyeléssel, optimális öntözéssel, a sótartalom szabályozásával és kiegyensúlyozott tápanyagpótlással, a kókuszrost kiváló közegévé válhat többek között olyan exotikus növények számára, mint a páfrányfélék, broméliák, flamingóvirág, vagy az orchideák.