Ha nem a talajon, akkor milyen közegeken termelik a zöldségféléket a hajtatásban?

Több közeg közül lehet választani, mint gondolnánk, mindegyiknek meg van a maga sajátossága, a következőkben kerülnek bemutatásra röviden.

Az egyik legelterjedtebb ültető közeg a kókuszrost paplan, amely szerves közegnek mondható. A kókuszpálma ültetvények 3-5 év alatt fordulnak termőre és akár 3-4-szer szüretelhetőek egy évben. A kókusz háncsát eltávolítják a belső csonthéjas kókuszdiótól. Majd több eljáráson megy keresztül, mire elkészül a végleges termék. A kókuszpaplan akár 3 éven keresztül használható és a termesztés végeztével sem hulladékként tekintünk rá, ugyanis értékes nyersanyag, amely újrahasznosítható.

A kőzetgyapot paplan, amely szintén elterjedt ültető közeg, ásványi alapanyagból készül. Alapanyaga a bazalt és mészkő, amelyeket 1600 fokos hőmérsékleten megolvasztanak, és 4-5 mikron vastagságú, hosszú szálakat húznak belőlük.  A szálakat azután összepréselik, gyantával összeragasztják. Ezen paplan esetében is elmondható, hogy akár 3 évig is használható.

A sóder, amely 0-0,4 mm méretű, talán már inkább homoknak nevezhető apró szemcsemérete miatt, de nem az.  Vízfelhasználása kissé több, ebből kifolyólag kevesebb vizet tart meg, illetve gyorsabban lehűl éjszaka. Akár 6-8 évig is használható és ár tekintetében olcsóbb az előzőekhez képest.

A kertészeti perlit egy természetes körülmények között is előforduló vulkanikus kőzet, amelyet először hőkezelnek, majd duzzasztanak és a perlitszemcséket a talajba keverve bedolgoznak, ezzel javítva a talaj levegőzöttségét és vízellátását. Önmagában a perlitben nem lehet termelni, így nem is a sorolható a talajnélküli termesztéshez. Ettől független egy remek talajlazító és nedvességmegkötő.

Balázs Máté

Növényorvos, szaktanácsadó

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Megosztás itt: facebook
Megosztás Facebookon
Megosztás itt: linkedin
Megosztás LinkedInen