A vidéken felnövők/élők számára ismerős lehet a következő jelenet: tavasszal elültetjük a magot a saját kertünkben, nyáron gondozzuk, védjük, szemmel tartjuk, majd egy szép, későnyári-koraőszi délelőttön fogunk egy edényt vagy ládát, amibe leszüreteljük a termést, és talán még aznap el is fogyasztjuk.

Közben, ha lépésszámlálót is viseltünk volna, vagy akár csak fejben számoltunk, kijöhet egy olyan adat, hogy mindössze 500 emberi lépés megtételére volt ehhez a folyamathoz szükség a mag elvetésétől a termés elfogyasztásáig.

A szerencsések, akiknek még ma is van kertjük, minden nap részesei lehetnek ennek a legegyszerűbb és legköltséghatékonyabb fogyasztói láncnak, de a világ nagy részén már nem ezek a folyamatok a legelterjedtebbek.

A termelőtől az asztalig a termények akár ezer kilométereket is utazhatnak, miközben sok-sok kézen-cégen vándorolnak át, mire valaki éhségét csillapítják.

Miért fontos az ellátási lánc szabályozottsága?

Az ellátási lánc optimális mérete egy-egy termék/termény esetében az élelmiszerbiztonság alapja, de közben ez a nemzetbiztonság alapja is lehet. 

Ha az élelmiszer ellátási folyamatok kuszák, túlságosan hosszadalmasak, akkor ebből kifolyólag mérhetetlenül drágák is, így a társadalom egyre szélesebb rétegét fenyegeti elsőként minőségi, másodsorban a sokkal súlyosabb, mennyiségi éhezés.

A problémák persze halmozódhatnak is: ha állattenyésztésre szánt takarmány-növényeket termesztünk, és már azok a folyamatok sem szabályozottak, továbbá az állattenyésztés folyamata sem az, akkor az dupla csapást ró a társadalomra, amely csapásokat egyszerű logikus gondolkodással és az arra alapozott cselekvés-sorral el lehet kerülni.

Természetesen ezeket az élelmiszer ellátási folyamatokat szerte a világon szabályozzák, méghozzá közös fellépéssel. 

Az ENSZ két szakosított szervezete, a FAO és a WHO is foglalkozik az élelmiszer biztonsággal és ezen belül az ellátási láncok szabályozásával. Ezen szabályrendszerek legismertebbje a világszerte alkalmazott, a magyar termelők által is ismert HACCP.

Mik az ellátási lánc folyamatának alap lépései?

Sok gazdálkodó akár fejben is át tudja tekinteni a rá vonatkozó ellátási lánc alapjait, lássuk ezt egy egyszerű, kisüzemi fóliás termesztés példáján:

• Megvesszük a vetőmagot,
• Palántát nevelünk belőlük,
• A megerősödött palántákat kiültetjük a fólia alá, de már szabad földbe,
• Tápanyagokkal látjuk el, 
• Ügyelünk a kártevőmentesítésre,
• Öntözünk, 
• Fóliát szellőztetünk, adatokat gyűjtünk a mikroklímáról,
• Folyamatosan szüretelünk,
• Eladjuk a terményt a nagybani piacon,
• Vagy feldolgozónak adjuk el a termést, aki ezzel megkezdi a saját ellátási láncát.

Az egész végén valamikor valakinek az asztalára fog kerülni az étek, amiben felhasználásra került az általunk termesztett növény gyümölcse, termése.

Ez egy egyszerű lépéssorozat, fejben is jól modellezhető, ugyanakkor már az elején van egy kis trükközés: ugyanis a vetőmagot ugyanilyen sorozatos lépésekkel termeli meg valaki. Akár mi magunk is. 

Tehát a mi folyamatunk inputja az egy másik, hasonló folyamat outputja. Így egy fraktál szerkezet jön létre, mert mindig fogunk találni a mi folyamatunk előtt már létező folyamatot.

Ez alapján könnyen beláthatjuk, hogy ahhoz, hogy minden egyes folyamat tervezhető, kalkulálható, sikeresség esetén évről-évre, szezonról-szezonra ismételhető legyen, ahhoz szabályozottság és folyamatban való gondolkodás kell. Akkor is, ha magunkra nagyon kicsi termelőként gondolunk, akkor pedig pláne, ha nagy céljaink vannak – például – a fóliás termesztéssel.