Az előző cikkből kiderült, hogy mennyire fontos a tápoldat vezetőképessége, de mellette a kémhatás (pH) sem elhanyagolható tényező. A pH érték 1-től – 14-ig elérhető skálán mérhető. A skála 1-7-ig savas, a 7-es érték a semleges és 7-14-ig lúgos kémhatásnak nevezzük.

A pH a tápanyagfelvételben ugyanolyan meghatározó tényező, mint a talaj és gyökérközegek kémhatása. Emellett a tápoldat kémhatása javíthat vagy ronthat a helyzeten, ugyanis a magas pH-jú, lúgos talajon az állandó alacsony pH-jú, savanyú kémhatású tápoldat a talajt ugyan nem javítja meg, de a tápanyagfelvétel körülményét javítja. Ez fordítva is igaz, ha lúgos talajra lúgos tápoldat, vagy savanyú talajra savanyú tápoldat kerül, az tovább ront a tápanyagfelvétel helyzetén. Az öntözővíz, illetve tápoldat kémhatása a kicsapódásra is hatással van.

A 6 pH körüli víz, illetve tápoldat Ca és Mg sói már nem csapódnak ki. Az 5,5-6,5 közötti pH értékű tápoldatot optimálisnak nevezhetjük. A magas, 7,5 feletti kémhatásnál a nem túl kemény öntözővíznél is nagy kicsapódási kockázatot jelent. A gyökerek 4,5 pH-ig nem károsodnak. Öntözéskor, ha tehetjük mindig használjunk savat még akkor is, ha csak vizet juttatunk ki, hogy megakadályozzuk a hidrogén-karbonát felhalmozódását. A savazással jobban tudjuk táplálni a növényeket, emellett elkerüljük a káros sók felhalmozódását.
Az öntözővíz magas kémhatását úgy tudjuk csökkenteni, hogy minőségjavító savazást hajtunk végre. A legmegfelelőbb, ha tisztított vizet használunk és elegendő már csak a tápoldat kémhatását beállítani savazással. A víztisztító rendszerek kiépítése egyszeri nagyobb költséggel járhat, de a későbbiekben megkönnyítik a mindennapjainkat.