A föld feletti növényi részek kártevői I.

A meztelen csigák a nedves környezetet szeretik és fénykerülő állatok. A korai hajtatási időszakban megjelenésükre számítani kell. Leginkább a gyomos, elhanyagolt területeken jelennek meg. Sok tápnövényű állatok és elsősorban a fiatal növények leveleinek megrágásával okoznak károkat. A károsított növényeken visszamaradó csillogó nyálka egyértelműen a jelenlétükre utal. Kedvelt tartózkodási helyük a fóliapalást és a talaj találkozási helye. A fóliáról lecsorgó víz tartósan kedvező, nedves mikroklímát teremt számukra. A termesztőberendezésekben, ha a csigák előfordulása indokolja, már a növények kiültetése előtt gondoskodni kell a csigák elleni védelemről. Sok házi praktika is van ellenük, pl. a sörrel megtöltött üvegek leásása, vagy mész kiszórása. Csigaölő készítmények használata levélzöldségeknél nem engedélyezett.

A zöldségféléken több levéltetűfaj is károsít. Közülük a leggyakoribb fajok a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae), az uborka-levéltetű (Aphis gossypii), a fekete répa-levéltetű (Aphis fabae). Több problémával is szembenézhetünk, ha levéltetvek kerültek a növényházba. Egyrészt közvetlen kártételük a szívogatásukkal, másrészt a vírusos betegségek terjesztéséből adódik. A levéltetvek elsősorban a növény fiatal, még növekvő hajtását szívogatják. Szívogatásuk nyomán a növény hajtása rendellenesen növekszik, a levelek torzulnak. Ürülékük az úgynevezett mézharmat, amely szennyezi a növényzetet, termést. A mézharmaton megtelepedő gomba, a korompenész fekete bevonatot képez a növényeken. Szűznemzéssel és elevenszüléssel nagyon gyorsan szaporodnak.

Levéltetvek ellen biológiai megoldásokkal védekezhetünk, mint például: fürkészdarázs, fátyolka, gubacsszúnyog.


A tripszek nagyon apróak, körülbelül 1-2 mm-es állatok, melyeknek szúró-szívó szájszervük van. A hajtatott zöldségféléken károsító tripszfajok közül a nyugati virágtripsz és a dohánytripsz a legjellemzőbb. A tripszek rejtőzködő életmódot folytatnak. A lárvák gyakran behúzódnak a bimbókba, virágokba, paprika esetében a termés és a csuma közé, így a természetes ellenségeik elől rejtve maradnak. Az okozott kár a bimbókon, virágokon, a kötődött termésen és olykor a levélen is jelentkezhet ezüstös elszíneződés formájában. Kártételük szintén, mint a levéltetveknél kettős, azaz közvetlen károkozást szívogatásukkal okoznak és egyben vírusvektorok is. A termesztőberendezésekben a károsító tripsz fajok ellen a biológiai védelem módszerével ragadozóatkák, illetve ragadozó poloskák eredményesen használhatók.

Balázs Máté

Növényorvos, szaktanácsadó

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Megosztás itt: facebook
Megosztás
Megosztás itt: linkedin
Megosztás
Megosztás itt: email
Email
Megosztás itt: print
Nyomtatás

Legutóbbi cikkeink