A kertészek ősellenségei! Mik is a poloskák és honnan származnak?

A poloskák a címerespoloskák (Pentatomiade) családjába tartoznak és nevüket erős szagukról kapták, amelyet illatmirigyeikből bocsájtanak ki, ha veszélyt éreznek. Léteznek kártékony és hasznos fajok is. A poloskák lapos testű rovarok, nyugalmi állapotban szárnyaikat laposan testük köré hajtják. A szárnyak átfedik egymást, láthatóvá téve így a pajzsocskát, amely a tor jellegzetes háromszög alakú területe a szárnytövek között.

Ez különbözteti meg őket más bogaraktól, amelyek kemény, bőrszerű elülső szárnyai összeérnek, de nem fedik át egymást a test hátsó középvonalánál. A zöld vándorpoloska (Nezara viridula) a címerespoloska fajok közül az egyik legjelentősebb. Feltehetően Etiópiából származik, de mára szinte az összes trópusi és szubtrópusi területen elterjedt és tovább terjed a mérsékelt égövi területeken is, ahol főként üvegházakban található meg. A zöld vándorpoloska és az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) számos jelentős élelmiszer- és rostnövényt károsít, köztük olyan fontos üvegházi növényeket is, mint például a paprika, paradicsom. A fűtött körülmények között szinte egész évben kihívást jelentenek az ellenük való védekezés szempontjából.

A Nezara viridula öt lárvastádiumon keresztül fejlődik ki. A poloskák életciklusa a következő: tojás, általában öt lárvastádium és a kifejlett rovar. A tojásokat 30–130 darabos csomókban helyezik el a növények felső leveleinek fonákján és gyümölcsökön. A tojásokat szorosan egymáshoz és a hordozó felülethez tapasztják és a tojáscsomók általában hatszögletű alakzatban helyezkednek el. Az újonnan lerakott tojások körülbelül 1 mm magasak, halványsárga színűek és hordó alakúak, tetejük lapos és feltűnő tüskék veszik őket körül. Idővel a színük változik, mígnem áttetsző narancsszínűvé változnak.
A lárvák a korong alakú fedél kipattintásával kelnek ki. Az ugyanazon tojáscsomóhoz tartozó tojások egyidőben kelnek ki. A nimfák vöröses színűek, szemük vörös, lábuk és csápjuk áttetsző. Az első lárvastádiumban nem táplálkoznak és az üres tojások köré gyűlnek. Az ily módon történő csoportosulás feltehető előnye, hogy megnöveli védelmüket a szárazság és a magas hőmérséklet ellen és erős védelmet nyújt természetes ellenségeikkel szemben, ugyanis kémiai védekezőképességük így összeadódik.

A második és harmadik lárvastádiumban lévő nimfák már táplálkoznak, de a csoportosulás a negyedik lárvastádiumban is folytatódik. A negyedik lárvastádiumban a nimfák szétszóródnak és reggelre a növények tetején találhatók. A második stádiumban a lárvák feje és lábai fekete színűek, a tor fekete színű mindkét oldalon citromsárga foltokkal és fekete csápokkal, melyek a szegmensek között vörösek. Potrohuk vörös. A harmadik és negyedik lárvastádium méretben és színben különbözik a másodiktól, színük teljesen zöldesre változik. Az ötödik lárvastádiumban a lárváknak látható szárnykezdeményei vannak és potrohuk sárgászöld, a középvonal mentén vörös foltokkal.
A kifejlett példányok nagy, pajzs alakú, fakózöld színű poloskák, alacsonyabb hőmérséklet esetén barnássá változnak. Körülbelül 13 mm, szemük sötétvörös vagy fekete. A szomszédos csápszegmenseken a sötét, és világos színek váltakoznak, és a szárnyak ugyan teljesen befedik a potrohot, a test mindkét oldalán apró fekete foltok találhatók. A zöld vándorpoloska ellen való védekezést a Trissolcus basalis fürkészdarázs oldaná meg, az Ázsiai márványos poloskát pedig a Trissolcus japonicus fürkészdarázs.

Balázs Máté

Növényorvos, szaktanácsadó

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Megosztás
Megosztás
Email
Nyomtatás

Legutóbbi cikkeink