A föld feletti növényi részek kártevői II.

A molytetvek 1–2 mm nagyságú, hófehér színű, szúró-szívó szájszervű rovarok. Bár zöldségféléken több fajuk is előfordul, a legjelentősebb faj közülük az üvegházi molytetű (Trialeurodes vaporariorum). A melegigényes hajtatott zöldségfélék és dísznövények legjelentősebb levélkártevője. Tipikusan soktápnövényű állatfaj, de néhány tápnövényét, mint az uborkát, paradicsomot, tojásgyümölcsöt előnyben részesíti. Számos gyomnövény is a tápnövényei közé tartozik. Növényházakban egész évben, a szabadban a nyári hónapokban károsít. Az üvegházi molytetű táplálkozó egyedei a leveleket szívogatják. A károsított növények a növekedésben visszamaradnak, a termés mennyisége csökken. A növényből elvont tápanyag egy részét mézharmat formájában üríti a levelekre és a termésre.   A mézharmaton megjelenő korompenész a termés minőségét jelentősen rontja. Vírusvektorként szintén szerepet játszhat, mint a korábbiakban említett tripszek és levéltetvek is. Szaporodásuk gyors, egy nemzedék kifejlődése melegházi körülmények között akár 3-4 hét alatt végbemegy. Védekezés ellenük történhet hasznos szervezetekkel, illetve kémiai védelemmel is. Az Encarsia formosa parazita fürkészdarázs eredményesen használható. Preventíven a sárga ragadós lapok és szalagok használata javasolt.

A szabadföldön nagy mennyiségben megtalálható bagolylepkék berepülnek a termesztőberendezésekbe és a bagolylepkék lárvái nagy károkat tudnak okozni a termésekben. A bagolylepkelárvák közül a gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera) lárvája a növények termését károsítja. Az imágók rajzása, üvegházakba, fóliasátrakba való betelepedése szexferomon csapdákkal nyomon követhető. Nehezíti a védekezést, hogy a károsítás időszak jórészt a zöldségfélék termésérésének időszakára esik, így az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására is figyelemmel kell lenni. Kevés olyan készítmény érhető el, amely a biológiai növényvédelem mellett használható, illetve rövid várakozási ideje legyen. Fizikálisan is tudunk ellenük védekezni, ha a szellőzőket, ajtókat behálózzuk, hogy a repülő alak ne tudjon bejutni.

A következő és egyben utolsó kártevő az atka. Két atka károsítása jellemző a növényházakban. A közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) és a szélesatka (Polyphagotarsonemus latus). Szúró-szívó szájszervű, gyorsan fejlődő kártevők. A takácsatkák közül a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) a leggyakrabban előforduló faj. A termesztett növényeken kívül a gyomnövényeken is felszaporodhat. A levelek fonákján pókhálóra emlékeztető, finom szövedék védelmében szívogatják a leveleket. A károsított növény párologtatása a szívogatáskor ejtett sebek nyomán ugrásszerűen megnövekszik, a növény teljesítőképessége csökken. A károsított levelek sárgulnak, barnulnak, esetleg elszáradnak. Szárazság- és melegkedvelő állat. Biológiai védekezés itt is lehetséges a Phytoseiulus persimilis ragadozó atka használatával.

A szélesatka (Polyphagotarsonemus latus) hajtatott zöldségfélék közül egyedül a paprikán okozhat jelentős károkat. Kártétele egyáltalán nem hasonlít a takácsatka által okozott kártételre. A károsítás a fiatal, még növekvő növényrészeken figyelhető meg. A virágok rosszul kötődnek, a kötődött bogyók felülete erősen parás, súlyos kártételnél a bogyó felrepedhet. Ellenben a közönséges takácsatkával, a meleget és a magas páratartalmat kedveli.

Balázs Máté

Növényorvos, szaktanácsadó

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Megosztás itt: facebook
Megosztás
Megosztás itt: linkedin
Megosztás
Megosztás itt: email
Email
Megosztás itt: print
Nyomtatás

Legutóbbi cikkeink