Hiánybetegségek rabságában

Ha a növény nem kapja meg a számára optimális mennyiségű NPK-t, és az elemek nem úgy aránylanak egymáshoz, ami az adott növény számára éppen pontosan megfelelő, akkor hiánybetegség lép fel, amit a növény egyrészt jelez a levélzetén keresztül, másrészt közvetlenül fenyegetetté válik ez által a terméshozam is. 

Egy hobbikertész számára a nem optimális NPK aránnyal való foglalatoskodás nem tartozik a napi tennivalók közé, de egy növénytermesztő gazda esetében az NPK szinttel és aránnyal való foglalkozás a napi rutin része kell, hogy legyen.

Mi a nitrogénhiány tünete?

Általában a levelek sárgulása jelzi azt, hogy a növénynek több nitrogénre van szüksége, mert felélte a talajban lévő mennyiséget.

A nitrogén hiány esetében  a növények növekedésükben visszamaradhatnak.

Hogyan jelenik meg a foszforhiány?

A növények a foszforhiányt általában sötétzöldes és vörösesbarnás – bronzos – elszíneződéssel jelzik. 

A foszfor a termésképzés idején jelentős tápanyag a növény számára.

Mivel jelzi a növény a káliumhiányt?

A káliumhiány tipikus tünete a levelek enyhe pöndörödése, széleken barnulás-sárgulás-száradás, míg a levélerezet mellett megmarad a levél zöld színe.

A kálium nem csupán a termés mennyiségét befolyásoló tápelem, hanem a termésbiztonságot is fokozza.

Hogyan védekezhetünk az NPK hiány ellen?

Két nagyon egyszerű módon:

• Komposzttal
• Műtrágyázással

A nehézséget alapvetően a mennyiség és az arány eltalálása jelenti, ugyanis a régen alkalmazott “Jól megszórom műtrágyával, aztán majd lesz valami!” elv már igencsak elavult, nem beszélve arról, hogy műtrágyázni talán már nem is menő.

Ahogy már a blogunkon is szó esett róla, a komposztálás adhatja meg a gazdálkodóknak a saját gazdaságban a megfelelő NPK arány folyamatos biztosítását akkor is, ha sok féle növénnyel dolgoznak. Pont ez az üdvös is, hiszen így a komposzt is “sokszínű” lehet.

A komposzt azért is előnyösebb, mert vele nagyon nehéz túladagolni a nitrogént, foszfort, káliumot, hiszen a komposzt a természetes körforgás szerves része, és azon túl, hogy feldúsítja a termőtalajt, azon túl a textúráját is optimálissá teszi a gyökérzet számára. Arra, hogy a gyakorlatilag halott, kizsákmányolt talajt műtrágyával tesszük majd termőképessé, arra gondolni sem szabad!

Mérés nélkül vakon repülünk

A modern technológiáknak hála ma már nem kell nekünk kinyitogatnunk a fóliánkat, mert létezik fóliavezérlés, ami ezt megoldja helyettünk. 

De más modern megoldások is a rendelkezésünkre állnak: komplex mérőműszerekkel rendszeresen monitorozhatjuk a talajunk NPK mennyiségét és arányát, és így csak azt kell pótolnunk, amit szükséges. 

Mérésekkel már a leveleken megjelenő tünetek előtt észlelhetjük a hiányállapotokat.

A rendszeresség hatalmas versenyelőnyt jelent: a legalább heti egyszeri NPK mérés azt eredményezi, hogy a nap minden órájában biztosak lehetünk abban, hogy minden a legnagyobb rendben zajlik, növényeink megkapják a számukra szükséges tápanyagot, és ezzel ki is pipáltuk az egyik legkérdőjelesebb területet.

Mérések nélkül csak vakon repülünk és hasraütésszerűen dolgozunk, ami azért baj, mert az által a terméshozam is hasraütésszerű lesz.

Az oka a földgáz folyamatos piaci árának növekedése!

A drágulás miatt a nagy műtrágyagyártók 50%-a már bezárt, vagy csökkentette a szokásos termelését. A Fertilisants Europe, a műtrágyagyártók európai szövetsége szerint augusztus óta az európai ammónia termelés csaknem 70%-a leállt a magas gázárak miatt.

Elgondolkodtató, hogy a növénytermesztésben nem-e kellene keresni más megoldást a műtrágya minimalizálására?

Vegyünk egy példát!

Egy 3000 nm-es termál fűtéses fóliasátor, szenzorok használata nélkül a műtrágya ellátása nyáron a következőképpen alakult.

A nyári ár alapján egy 600 literes törzsoldat kb. 200.000 Ft körül mozgott, ami 3-4 napra volt elegendő.

Ugyanez a mennyiség egy 3000 nm-es fóliasátorban, ahol a szenzorok alapján öntöznek és juttatják ki a műtrágyát 15-20%-os csökkenést eredményezett a kijuttatott tápanyag mennyiségében és öntözésben. Vagyis kb. 1 nappal megnövelve az elegendő mennyiséget. 

Vagyis:

Ezt a megtakarítást minden olyan hónapban számításba vehetjük, amikor a fólia be van ültetve, mert a növények folyamatosan igénylik a tápanyagot.

Az adatokat egy szentesi gazda számításai alapján közöltük, aki elmondása szerint 15-20%-kal több paprika termést tudott értékesíteni abból a fóliasátrából, ahol a szenzorok által mért adatok alapján gazdálkodott. Azokban a fóliasátraiban, ahol nincsenek meg a kellő adatok, ott jóval kisebb mennyiséget szedtek le a paprika tövekről.

Alacsony hőmérsékleten már nem rothad el a zöldhulladék, ezért is fontos összeszedni. Ellenkező esetben alatta kipusztulhat a fű. Az úgynevezett hópenész is könnyebben kialakul. Ellene megfelelő gombaölőszerrel védekezhetünk.

A gyepszellőztetést végezhetjük ősszel és tavasszal is. A gyepszellőztetés során eltávolíthatjuk az elhalt növényi részeket, melyek filcréteget képeznek és a későbbiekben a hó alatt akadályozzák a tápanyagok, főleg a nitrogén és a foszfor áramlását. A gyepszellőztetést ősszel szeptemberben, tavasszal pedig márciustól májusig végezzük. Ha mindez megtörtént, a tápanyag utánpótlásról se feledkezzünk meg. Már kapható nagyobb áruházakban is kifejezetten őszi gyeptrágya, amely elősegíti a gyepek kedvező áttelelését. Ez több káliumot és kevesebb nitrogént tartalmaz, mint a tavasszal és nyáron használatos trágyák. A gyeptrágya fő tápanyaga a nitrogén, foszfor és kálium. A gyepműtrágyák nagy mennyiségben tartalmaznak káliumot, amelynek a fagyvédelemben fejti ki kedvező hatását. A nitrogén a növekedéshez szükséges, de télen egyáltalán nem nőnek a növények. Az őszi gyeptrágyák ezért kevesebb nitrogént tartalmaznak.

Rájöttek, hogy a tökéletes komposztálás akkor történik, ha a komposztanyag nincs messzebb, mint 30 cm-re a levegőtől. Ezzel kiküszöbölhető, az, hogy anaerob részek, azaz levegő mentes területek létrejöjjenek.

Amire szükség van a megépítéséhez:

• drótháló vagy térháló
• geotextil
• 1 db raklap
• 3-4 db 110 mm-es PVC cső

Ha nem szeretnél ennyit se építeni, akkor egy kész komposztálót is megvásárolhatsz, és akkor a drót vagy térhálóra nem lesz szükséged.

Az összeállítása egyszerű!

1. A raklapot helyezd el egy félárnyékos részén a kertnek.
2. 3-4 helyen vágd ki ügyelve arra, hogy a komposztáló szélétől 30 cm-nél ne legyenek messzebb.
3. Ezután terítsd le geotextillel és vágd ki a lyukak felett, majd a dróthálót vagy az általad megvásárolt komposztálót helyezd rá a raklapra körben.
4. A geotextillel vond körbe belülről a komposztálót kivéve, ha előre vásárolt, akkor ezek a lépések nem szükségesek.
5. A PVC csöveket 30 cm-enként fúrd ki mindkét oldalt (ezzel biztosítjuk a későbbiekben a levegőzöttséget) majd helyezd le a már előre kivágott lyukakba, úgy, hogy a talaj szintjét érjék el.
6. Amikor minden a helyén van kezdődhet a komposztáló megtöltése.

A barna és zöld alapanyagokat rétegenként juttatjuk a komposztálóba és minden réteget megöntözzük. Néhány hét és feltöltés után a csöveket kivesszük és letakarjuk a komposztáló tetejét geotextillel. Ezután már csak arra kell ügyelned, hogy mindig nedvesen tartsd, hogy a mikroorganizmusok tudjanak megfelelően dolgozni. 6-8 hónap elteltével kész komposztunk lesz, amelyet felhasználhatunk a kertben. A tökéletes komposzt nedves morzsalékos, kellemes illatú, sötétbarna színű.

Komposztra fel!

A talajszerkezet szempontjából a huminsavak talajszemcséket összetartó hatása meghatározó. A kolloid hatású huminsavak kalciummal alkotott kalcium humátjai tartják össze tartósan a talajrészeket. Az összeragasztott szemcsék porózusak és vízállóak. A huminsavakhoz kötött elemek nehezebben oldódnak, megvédik a tápelemeket a kimosódástól.
A fulvosavak lazább kötéssel kapcsolódnak a tápelemekhez, vízben jól oldódnak, folyamatosan biztosítanak tápanyagot. Hatékonyságuk az egyes mikroelemeket tekintve függ a talaj, közeg kémhatásától, de minden esetben előnyös. Közvetve kedvező hatással vannak a talajéletre is, ezzel is javítják a talaj termőképességét, szervesanyagainak feldolgozását, a talaj tápanyagforgalmát.
A hajtatótalajok humusztartalmát elsősorban szerkezeti szempontból értékeljük. Minél magasabb szerkezet vonatkozásában, annál kedvezőbb.
Összefoglalva, a humusz javítja a talajok víz- és tápanyagmegkötő képességét, ami annyit jelent, hogy a csapadék nem folyik gyorsan át a gyökérzónán, azt hasonlóan a tápanyagokhoz, a gyökérzet számára könnyen felvehető formában megtartja, megakadályozza a talaj összetömődését, elősegíti a kedvező levegő-víz arány kialakulását, így túlöntözések alkalmával sem áll fenn a gyökérfulladás veszélye. Esetlegesen kisebb mértékben.
Bomlása során tápanyagokhoz juttatja a növényeket. Növeli a talajok pufferképességét, megköti a növények számára káros anyagokat, elősegíti a talajok gyorsabb felmelegedését.
A talajok humusztartalmának növelése csak bizonyos határig lehetséges, ugyanis a humusz mennyisége a klimatikus és a talajviszonyokkal van összefüggésben. Így például hajtatásban a homoktalajok esetében, még rendszeres, nagyadagú trágyázás alkalmával sem emelkedik a humusztartalom 3-4% fölé. A humusz bomlását elősegíti a talaj erős felmelegedése és kiszáradása.

Az élettanilag szükséges mennyiségtől függetlenül minden fent említett anyag egyformán fontos, hiszen különböző szerepeket töltenek be a növények működési mechanizmusai során, és nem tudják egymást helyettesíteni. Bármelyik hiánya komoly negatív hatást gyakorolhat a növény növekedésére és termésére, még akkor is, ha minden más anyag optimális mennyiségben elérhető számára. Az kiegyensúlyozott trágyázás a legmegfelelőbb megoldás jelenleg a gazda számára az optimális termesztés, és jó ételminőség érdekében. Amennyiben a trágyázás nem megfelelő, a növény nem fog optimális ütemben nőni, és nem fogja tudni a tápanyagokat megfelelően hasznosítani sem. Ha a növény valamely tápanyagból hiányt szenved, a tápanyagfelvétele sem lesz hatékony, így azok felgyülemlenek a talajban, potenciális környezeti problémákat okozva.

A terméketlen talajba ültetett növények tápanyag-újrafelszívási képessége általánosságban fejlettebb, mint a termőtalajba ültetetteké, annak érdekében, hogy a felvett tápanyagokat akár többször, hatékonyan fel tudják használni. Az, hogy az újrafelszívási képességet hogyan befolyásolja a talaj elérhető tápanyagtartalma, azonban a mai napig vitatott. Egy közel 10.000 megfigyelésen alapuló esettanulmány írói a foszfor és nitrogén trágyázás hatásait vizsgálták a növény levelinek foszfor- (P) és nitrogén (N)-koncentrációjára, valamint újrafelszívási hatékonyságára. A kutatás során megállapították, hogy a nitrogén trágyázás a levelekben 27%-kal növelte meg a N-koncentrációt, míg a foszfor trágyázás átlag 73%-kal növelte meg a zöld levelek P-koncentrációját. A trágyázás az öreg levelekben is hatással volt a tápanyag-koncentrációkra. A(z) (újra)felszívási a hatékonyság mindkét trágyázás esetében negatív hatást szenvedett, csökkent.

A FAO 2017-es tudományos cikke szerint a tápanyagban gazdag műtrágya iránti piaci kereslet 2016 és 2020 között nagyjából 10%-os emelkedést mutatott, 2020 végére elétre a 201 millió tonnát. A mezőgazdaságban napjainkban egy létfontosságú lépés lenne a műtrágya használatának csökkentése, optimalizálása. Ezáltal a műtrágya gyártó vállalatok könnyebben és hatékonyabban menedzselhetnék terméküket, illetve a produktivitásuk és fenntarthatóságuk is növekedne. Ehhez egy kiváló lehetőséget nyújt az úgynevezett „okos trágyázás”, vagyis az internet, szenzorok és fejlődő technológia felhasználása a mezőgazdasági termelésben. Ez is az „okos mezőgazdaság” része, ami az információs technológia és robotika integrálására buzdítja a termelőket. Hellerstein szerint az USA-ban aktívan termelő farmok csaknem 40%-a 2019-re már bevezette mindennapjaiba ezt a koncepciót. 

Az okos trágyázással a gazda a saját termelési költségeit csökkentheti, míg a termés mennyisége és minősége is javul! Fontos, hogy emellett a környezetre gyakorolt káros hatások is csökkennek, energia és nyersanyagok spórolhatók meg, és a környezetszennyezés visszaszorítható a túltrágyázás elkerülése eredményeképp. Az okos trágyázás menedzsmentjének nincsen hátránya sem a termésre, sem a környezetre nézve.

Természetesen ebben a folyamatban nagyon fontos felmérni, hogy a növények hogyan reagálnak fejlődésük korai szakaszaiban bizonyos tápanyagokra. Erre egy megfelelő módszer például az ún. biomarker-elemzés, mely során a növény tápanyag státuszát vizsgálhatjuk élettani és molekuláris markerek segítségével. Például: a klorofill, ami a zöld színért és az energiatermeléshez szükséges fényelnyelésért felelős pigment a növényben, egy olyan hasznos biomarker, amely a nitrogén státuszt képes megmutatni a növény leveleiben, így a mezőgazdasági folyamatok mérése során egy hasznos vizsgálati eszköz.

Az RNA biomarkerek bizonyos, tápanyagokhoz köthető faktorok változásainak hatásait képesek megmutatni a gének vizsgálatával. Ez egy viszonylag drága módszer, viszont specifikus és robusztus eredményeket ad, ráadásul a növények fajtáinak széles skáláján alkalmazható kiemelkedő megbízhatósággal. Magas diagnosztikai értékkel bír, a tápanyaghiányos állapoton kívül más állapotokat is kimutathat. Egy 2010-es kísérletben például egy ilyen RNA biomarker segítségével állapítottak meg az Arabidopsis thaliana érett leveleiben magnéziumhiányt, miközben a növénynek semmilyen más tápanyaghiánya nem volt, és környezeti stressz (pl. szárazság) sem érte. 

A növényekben a tápanyaghiány az anyagcseréjükre van hatással, valamint az anyagcseretermékeik is nagy mértékben megváltozhatnak (pl. aminosavak, cukrok, lipidek). Ezek az ún. metaboliták tápanyaghiány pontos biomarkereként szolgálhatnak. A káliumhiány például a tetrametilén-diamin (metabolita) felgyülemlését akadályozhatja, mely a kálium organikus kationként való helyettesítését látja el. Amennyiben a levelekben, tetrametilén-diamint találunk, az biztos jele lehet a káliumhiánynak, míg a levelekben talált magas káliumszint a tetrametilén-diamin csökkenését mutatja. Tehát mivel a tetrametilén-diamin érzékeny a káliumszint változására (külső kálium hozzáadására), remek biomarkerként szolgál az alacsony káliumszint kimutatására, míg a magas tetrametilén-diamin szintje szintén biomarker lehet a túl magas káliumszint megállapításához. A növények klorofilltartalma nitrogénhiány jelenlétében nő, így a klorofillt a mezőgazdaságban biomarkerként azonosítják a nitrogénhiány kimutatására.

Ezeket a kimutatásokat érzékeny szenzorok segítségével és folyamatos mérések folyamán készítik. Az okos trágyázás menedzsmentjének elmélete nagyban elősegítette az optimalizált nitrogén trágyázás kialakítását a növények tápanyagtartalmán alapuló fenotípuskutatás elősegítésével. Sajnos a legtöbb ehhez kapcsolódó technika még nem került tesztelésre a mai napig sem, jelenleg is laboratóriumokban fejlesztik őket, a jövő mezőgazdaságában kulcsfontosságú szerepet fognak játszani. Így, mivel ez a módszer még nem teljesen kiforrott, az kiegyensúlyozott trágyázásra tud támaszkodni a gazda. Ázsiában általánosságban jellemző a túlzott nitrogénpótlás a foszforral szemben. Az elmúlt néhány évben a kiegyensúlyozott trágyázás elméletét követve Kínában a búzatermés 15-50%-kal emelkedett. 

Az IMPHOS által végzett magyarországi kutatás során egyértelművé vált, hogy itthon még nem működik hatékonyan a kiegyensúlyozott trágyázás, így gyakran túltrágyázás történik, ami a termés elmaradásához, és a jövedelmezőség csökkenéséhez vezet. A búza esetében például a teljes nitrogén-foszfor-kálium tápanyagok hozzáadása/pótlása termésveszteség nélkül csökkenthető 320 kg/ha mennyiségről 240 kg/ha-ra, ami a környezetre is pozitív hatással lesz. Fontos, hogy mielőtt bármilyen trágyázási ütemtervet állít össze a gazda, tisztában legyen azzal, hogy az adott talajban milyen tápanyagok elérhetőek, milyen mennyiségben, és az alapján átgondolni, mit szükséges pótolnia, és mit nem.