Precíziós gazdálkodás

Az AI lehetővé teszi a gazdálkodók számára, hogy pontosabban és hatékonyabban dolgozzanak a mezőgazdasági területeken. A drónok és a műholdak segítségével gyűjtött adatokat AI-algoritmusok elemzik, és lehetővé teszik a gazdálkodók számára, hogy jobban megértsék a talajminőséget, a növények állapotát és a kártevők elterjedését. Ennek eredményeként könnyebb a termés optimalizálása és a termelékenység növelése.

Időjárás előrejelzés

Az AI hatalmas mennyiségű adatot képes feldolgozni és elemző algoritmusokat használni az időjárás-előrejelzések javítására. Ez nagyban segíthet a gazdák számára abban, hogy pontosabban tervezhessék meg a munkafolyamataikat, például a vetést és az aratást. Az időjárás-előrejelzések alapján az AI segíthet a gazdáknak abban is, hogy megtalálják a legmegfelelőbb időpontot a permetezésre vagy a műtrágyázásra.

Növény- és kártevőfelügyelet

Az AI rendszerek segítségével a gazdálkodók képesek lehetnek a növények állapotának folyamatos figyelemmel kísérésére. Kamerák és érzékelők segítségével az AI azonnal észlelheti a növények elváltozásait vagy a kártevők jelenlétét. Ez lehetővé teszi a gyors beavatkozást, ami segíthet megelőzni a termelési veszteségeket.

Termésbecslés

Az AI-alapú képfelismerő rendszerek képesek becsléseket adni a jövőbeli terméshozamokról a növények állapotának és fejlődési fázisainak alapján. Ez segíthet a gazdáknak a termelési terv kialakításában és a készletezési döntések meghozatalában.

Automatizált gépek

Az AI hozzájárul a mezőgazdasági gépek automatizálásához. Önjáró traktorok, permetezőgépek és betakarítógépek képesek önállóan működni és navigálni a mezőn. Ez nemcsak a gazdálkodók munkaterheit könnyíti meg, hanem javítja a munkaerőhatékonyságot és csökkenti a gépek üzemeltetéséhez szükséges időt.

Adattárházak és döntéstámogató rendszerek

Az AI segítségével a gazdálkodók hozzáférhetnek a gazdálkodásukra vonatkozó fontos információkhoz és adatokhoz. Ezek az adatok segíthetik őket a hatékony döntéshozatalban és a gazdálkodási folyamatok optimalizálásában.

Fenntarthatóság

Az AI segíthet a fenntarthatóság előmozdításában a mezőgazdaságban. Az energiahatékonyság javításával, az erőforrások hatékonyabb felhasználásával és a termelési folyamatok optimalizálásával az AI segíthet csökkenteni a környezeti terhelést.

Az AI tehát egyre fontosabb szerepet játszik a mezőgazdaságban. A technológia segítségével a gazdálkodók hatékonyabban dolgozhatnak, növelhetik a terméshozamot, javíthatják a fenntarthatóságot és csökkenthetik a termelési kockázatokat. Az AI lehetőséget teremt a mezőgazdaság modernizálására és fejlesztésére, és a jövőben még számos innovatív alkalmazási terület várható ezen a területen.

Mire ügyeljünk a termesztése során?

Föld és hely kiválasztása: A zeller szereti a nedves és jól lecsepegtetett talajt. Válasszunk napos vagy félárnyékos helyet a termesztéshez, és használjunk jó minőségű komposztot a talaj gazdagítására.

Magvetés vagy palántázás: A zellert magokból vagy palántákból lehet termeszteni. A magok közvetlenül a talajba vetve kb. 10-12 hétig tart, mire elkezdhetjük szüretelni. A palántákat általában tavasszal ültetik ki.

Öntözés: A zeller számára kulcsfontosságú a rendszeres és mérsékelt öntözés. A talaj ne száradjon ki, de ne is legyen túl nedves. A csepegtető öntözés kiváló választás lehet. Ehhez kapcsolódva tökéletes egyensúlyt tudunk biztosítani az öntöző vezérlő modullal, amivel talajnedvesség adatok alapján is tartható a zellernek a folyamatos nedvesség.

Trágyázás: A zellernövényeknek fontos a megfelelő tápanyagellátás. A növekedés során használjunk egyensúlyban lévő, lassan felszívódó műtrágyákat. Az Ec szint mérésével ezt könnyedén be is tudjuk határolni, hogy szükséges-e az input anyag kijuttatása vagy sem.

Növényvédelem: A kártevők és betegségek elleni védekezés is fontos. Ellenőrizzük rendszeresen a növényeket kártétel vagy betegség jelei után, és alkalmazzunk szükség esetén biológiai vagy vegyi védekezést.

Fóliaházban is termeszthető

A fóliaház tökéletes megoldást jelenthet a zeller nagybani termesztéséhez. A fóliaházak kiváló környezetet teremtenek a zellernek, nézzük meg ezeket:

Hőszabályozás: A fóliaházak lehetővé teszik a hőmérséklet és a páratartalom ellenőrzését. Ez különösen hasznos a zeller esetében, amely a gumósnövényekkel ellentétben szereti a melegebb környezetet. 

A zeller jól növekszik a nappali körülbelül 19±7 °C-ban, éjszaka pedig elég neki a 10-15 Celsius-fok is. Hidegtűrő növény, és a hűvösebb időjárás elősegíti a jó minőségű gumók kialakulását. A túl magas hőmérséklet stresszt okozhat a zellernövények számára, és negatívan befolyásolhatja a növekedést és a gumók minőségét. Kedvező páratartalom 60-70 százalék között van. 

Fontos tehát szabályozni a hőmérsékletet és a páratartalmat még a fóliaház alatt is.

Növényvédelem: A fóliaházak megvédik a zellernövényeket a káros időjárási viszonyoktól, például a vihartól és a hideg hőmérséklettől. Ezzel minimalizálhatjuk a betegségek kialakulásának esélyét.

Hosszabb növekedési időszak: A fóliaházakban a zellernövényeket korábban ültethetjük és később is szedhetjük, ami hosszabb növekedési időszakot tesz lehetővé, és nagyobb termést eredményez.

Kontrollált öntözés: A fóliaházakban az öntözési rendszert könnyen szabályozhatjuk, hogy megfeleljen a zellernövények igényeinek. Ahogy korábban is írtuk nem szabad hagyni, hogy kiszáradjon a talaj, ezért érdemes folyamatosan tartani a nedvességet a talajban.

Kártevők elleni védelem: A fóliaházban könnyebben megakadályozhatjuk a kártevők és rovarok okozta károkat.

Milyen betegségekre kell ügyelnünk?

A zellert különböző betegségek is sújthatják. Fontos azonosítani ezeket a betegségeket és megfelelő kezelést nyújtani, hogy megelőzzük a termés csökkenését vagy a növények pusztulását. Néhány gyakori zeller betegség a következő:

Alternária levélfoltosság: Ez a gomba eredetű betegség levélfoltokat és szürkés foltokat okoz a zellernövényeken. Az alternária elleni védekezés során használjunk fungicidet.

Rózsaszín gomba (Cercospora apii): Ezt a betegséget általában meleg és párás időjárás okozza. Vöröses-rózsaszín foltok jelennek meg a leveleken. A beteg leveleket távolítsuk el, és alkalmazzunk fungicidet.

Vírusos betegségek: Különböző vírusok is megtámadhatják a zellert. Az ilyen vírusokkal fertőzött növényeket általában el kell távolítani a többi növénytől, hogy ne terjedjenek tovább a betegségek.

Molyhernyók: Ezek a hernyók a leveleken rágják az árkokat. Kézi összegyűjtéssel vagy biológiai védekezéssel lehet ellenük védekezni.

Az egészséges talaj, a megfelelő öntözés és a növényvédelem segíthet megőrizni a zellert a betegségekkel szemben akár fóliaházban, akár szabadföldön termesztik is. 

Számos vitamin, ásványi anyag és antioxidáns forrása, így sokan fontos táplálékként tekintenek rá. Azonban a paradicsomnak számos gombás, baktériumos és vírusos betegsége is van, ami a termesztés során nem előnyös, ha megtámadja a növényeket. Ezzel jelentősen csökkenhet a termés mennyisége és minősége. Ebben a blogbejegyzésben a paradicsom betegségeiről lesz szó, különös tekintettel a gombás, baktériumos és vírusos betegségekre, és azok tünetei.

Gombás betegségek

A gombás betegségek a paradicsomnövények egyik leggyakoribb problémája. Ezek a betegségek az időjárási viszonyok változásai miatt jelentkezhetnek, például a nedvesség és a hőmérséklet szélsőséges változása miatt. Néhány a leggyakoribb paradicsom gombás betegségek közül:

Fusárium 
A fusárium az egyik legelterjedtebb gombás betegség, amely a paradicsom növényeket megtámadja. A betegség okozója a Fusarium oxysporum gomba, amely a talajban él és könnyen átterjed a növényekre. A betegség tünetei közé tartozik a levelek elsárgulása és hervadása, a szárak elszáradása és a termések csökkent mérete.

Lisztharmat
A betegség tünetei közé tartozik a levelek fehéres bevonatának megjelenése, amely később elterjed a szárakra és a termésekre. A betegség okozója a Leveillula taurica gomba, amely a nedves környezetben és a magas páratartalmú időjárásban terjed.

Alternaria foltosodás
Az egyik leggyakoribb gombás betegség. A betegség tünetei közé tartozik a levelek barna foltosodása és elszáradása, valamint a termések sötét foltosodása. A betegség okozója az Alternaria solani gomba, amely a talajban és a fertőzött növényi részekben él.

Megelőzés!
Fontos oda figyelnünk a megelőzésre, mert ha már jelen van a betegség sokkal nehezebb a tüneteket kezelni, ami termés kieséshez, minőség romláshoz is vezethet.

A fóliaházas termesztés során próbáljuk kialakítani a megfelelő mikroklímát a növényeknek, de ez már nem precíziós eszközök nélkül nem lehetséges. Egy-egy szeszélyesebb nap, hirtelen hőmérséklet ingadozás már elé, hogy a gombás betegség felüsse a fejét a fóliaházban.

A Fóliavezérlés több terméke is támogatja a hőmérséklet és páratartalom mérést, amivel egy ideális környezetet tudunk kialakítani. A rendszerek előnye, hogy online láthatóan az adatok, amikből már kiindulhatunk a termesztési folyamat során. A 30 napos próba időszakot se felejtsük el! A részletekről itt tudsz tájékozódni.

Baktériumos betegségek

Ezek a betegségek a növényekre gyakran akkor támadnak, amikor a levelek vagy a szárak megsérülnek, például a permetezés vagy a rovarok által okozott károsodás következtében. Néhány a leggyakoribb paradicsom baktériumos betegségek közül:

Tűzelhalás
A Tűzelhalás egy súlyos baktériumos betegség, amely a paradicsom növényeket érinti. A betegség okozója a Ralstonia solanacearum baktérium, amely a talajban él és a növények gyökerein keresztül jut be a szárakba és a levelekbe. A betegség tünetei közé tartozik a levelek elsárgulása és hervadása, a szárak elszáradása és a termések csökkent mérete.

Szürkepenész
A Szürkepenész egy másik gyakori baktériumos betegség. A betegség tünetei közé tartozik a szárak és a levelek elszáradása, valamint a termések sötét foltosodása. A betegség okozója a Botrytis cinerea baktérium, amely a nedves környezetben és a magas páratartalmú időjárásban terjed.

Megelőzés!
Ahogy azt fentebb is írtuk, fontos ezekben az esetekben a megelőzés! Ne feledkezz meg a Fóliavezérlés eszközeinek 30 napos próbaidőszakáról se. A próbaidőszak minden esetben egy személyes igényfelméréssel kezdődik.

Vírusos betegségek

Ezek a betegségek általában rovarok által terjednek, például levéltetvek vagy tripszek által, amelyek a növényi nedveket szívják és a vírusokat átviszik. 

Tótfű mozaik vírus
A Tótfű mozaik vírus a paradicsomot érintő egyik leggyakoribb vírusos betegség. A betegség tünetei közé tartozik a levelek színes foltosodása, a termések deformitása és a növekedési zavarok. A betegség okozója a Tomato mosaic virus, amely rovarok által terjed.

Paradicsom sárga levélgöndörödés vírus
A betegség tünetei közé tartozik a levelek sárgulása, az elhalás és a termések méretének és minőségének csökkenése. A betegség okozója a Tomato yellow leaf curl virus, amelyet a fehérlevéltetű terjeszt.

Paradicsom foltos hervadás vírus
A betegség tünetei közé tartozik a termések deformitása, a levelek gömbölyödése és a növények általános fejlődési zavarai. A betegség okozója a Tomato spotted wilt virus, amelyet a tripszek terjesztenek.

Paradicsom mozaik vírus
A betegség tünetei közé tartozik a levelek színes foltosodása, a termések csökkent mérete és minősége, valamint a növények általános fejlődési zavarai. A betegség okozója a Tobacco mosaic virus, amelyet rovarok terjesztenek.

Fontos!
Ha mégis beteg lett a növényünk, először is azonosítsuk a betegséget. A különböző betegségek különböző módon kezelhetők, például vegyi anyagokkal, biológiai kontroll módszerekkel vagy a beteg részek eltávolításával. Az egyszerűbb módszerek közé tartozik a fertőzött növényi részek eltávolítása, az érintett területek permetezése szulfátokkal vagy szerves anyagokkal, valamint a növények rendszeres ápolása és ellenőrzése.

Ne felejtsd el a Fóliavezérlés eszközeit! 30 napig ingyen használhatod!

Elérhetőségek:
Cím: 6000 Kecskemét, Budai u. 19. 2/5.
Telefon: 30/364-5018
E-mail: hello@foliavezerles.hu

Pedig a több, mint százezer rovarfajta között vannak kifejezetten hasznosak is, és ideje lenne rájuk is koncentrálni.

Einstein jóslata vajon igazzá válik?

Albert Einsteinnek tulajdonítják azt a gondolatot, miszerint ha a méhek kipusztulnak, akkor cirka négy éven belül vége az emberiségnek is. A méheket azonosítjuk ugyanis a leghasznosabb rovarokként: miközben önmaguk számára virágport gyűjtenek, hogy azzal etessék a növendék méhecskéket, aközben beporozzák a növényt, ami konkrétan a megtermékenyítést jelenti ez esetben. A beporzás-termékenyítés révén van lehetősége a növénynek gyümölcsöt és azon keresztül új magot nevelnie, így biztosítva a saját fajfenntartását.

Bár vitatható, hogy Einstein mondott-e valaha ilyesmit, az tény, hogy a méhek egészen biztosan hasznos munkatársak egy gazdaság életében, ugyanakkor csípésük nem mindenki számára kellemes… 

A hasznos rovarok különböző típusai

A hasznos rovarok felbecsülhetetlen értékű eszközt jelentenek az üvegházi és fóliatermesztők számára is. 

Három nagy altípusait különíthetjük el a hasznos rovaroknak.

A beporzók

Értelemszerűen ők azok a jótékony segítőink, akik a növények beporzásában segítenek. A méhek különböző típusai a legelterjedtebbek. Nagyon jó ötlet egyébként a gazdaságunk mellé néhány méhkaptárt telepíteni, még ha a mézgyűjtéssel nem is akarunk foglalkozni.

A húsevők

Bár véletlenszerűen ők is segíthetnek a megtermékenyítésben, de igazából az egyéb más kártevők semlegesítésében járnak élen. Legismertebb képviselőik a különböző katicabogarak, melynek lárvái előszeretettel lakmároznak levéltetveket. 

Ugyanide sorolhatók a fátyolkák különböző típusai, akik kettős módon képesek védekezni a tetvek (és más egyebek) ellen: egyrészt a lárváik nagy étvággyal fogyasztják eme kellemetlen kártevőt, másrészt kellemetlen szagot is képesek árasztani, ami eleve távol tartja a szagra érzékeny hernyókat és egyéb, a növényekre petézni akaró károkozó rovarokat. 

A nagyragadozók

De van a rovaroknak még ezen túl is egy külön csoportja, akikre lehet számítani olyankor, ha például poloskainvázióval szembesülünk. A poloskáknak gyakorlatilag egyetlen természetesen ellenségük van: az imádkozó sáska. Az imádkozó sáskák hírneve sajnos méltatlanul rossz, pedig majdnem, hogy babusgatni való kis jószágok. Megértjük, ha a gazdák nem szeretnének ájtatos manókkal osztozni a fólián, de ha mégis felbukkan egy-egy példány a környezetünkben, érdemes vigyázni rájuk, mert nagyon hatékony vadászok. Egyébként vásárolhatóak és terráriumban nevelhetőek is. Kicsi korukban imádják például a muslicákat!

Honnan szerezzünk hasznos rovarokat?

Először is, ha nem részeltettünk abban a szerencsében, hogy rendkívül sokszínű és nagyszámú a gazdaságunkban a jótékony rovarpopuláció, akkor elsődlegesen az ilyen rovarok megvásárlása a leghatékonyabb módja az elterjesztésüknek.

Mindezek után természetesen vigyázni is kell rájuk, érdemes számukra rovarhoteleket kihelyezni, ha pedig szükséges, akkor az utánpótlásról szintén vásárlással lehet gondoskodni.

Összességében ezeknek a hasznos fajoknak a megvásárlása és szabadon engedése nagyszerű módja annak, hogy üvegházat vagy a fóliát egészségesen és termelékenyen tartsuk, miközben kedves kis munkatársaink így majd elősegítik a fenntarthatóságot is.

A paprika lisztharmat (Leveillula taurica) egy különleges gombabetegség. Ellentétben más lisztharmat fajokkal úgynevezett endoparazita, vagyis a gomba micéliumai a levélszövet belsejében alakulnak ki és kezdetben alig észrevehetőek. A kialakulásnak eleinte a párás klíma kedvez, ami a termesztőberendezésekben adott, főleg, hogy felső párásító berendezés is rendelkezésre áll. A fertőzéstől kezdve akár 24 hét is eltelik, amíg a tünetek megjelennek, gyors tovább terjedésüknek pedig már a száraz légtér az előnyös, ami nyáron általános. Ebből kifolyólag a betegséggel szemben a védekezés nehezebb. Egyrészt az endoparazita tulajdonsága miatt, másrészt az engedélyezett növényvédőszerek felhasználásából adódóan. Tovább rontja a helyzetet, hogy a szerrezisztenica gyorsan kialakul, emiatt fontos a szerrotáció alkalmazása.

Melyek a paprika lisztharmat tünetei?

• Kezdetben a levél színén sárga kivilágosodó foltok jelennek meg, majd a levél fonáki oldalán fehér, bolyhos bevonat.
• A betegség előrehaladtával a levél fonákján dudorok, a levél színén a klorotikus foltokon nekrotikus szövetelhalások és a fonáki részen lisztszerű bevonat keletkezik.
• A levél széle kanalasodik, besodródik, majd lombhullás következik be.
• Ezzel bekövetkezik a termésveszteség.

A lisztharmat rezisztens fajták választása mellett több előnyt is megemlíthetünk, elsősorban kiemelendő a termésbiztonság és a kemikáliák mellőzésének használata. Ezzel munkabért is megtakarítunk, óvjuk a hasznos biológiai szervezeteket, a fóliát és a környezetünket. Mivel nem szükséges az állandó növényvédelem, a munkakörülmények biztonságosabbak, nincs munka és élelmezés-egészségügyi várakozási idő. A fajtaválasztás mindig nehéz kérdés, érdemes átgondolni alaposan, hogy melyik mellett tesszük le a voksunkat.

Ez különbözteti meg őket más bogaraktól, amelyek kemény, bőrszerű elülső szárnyai összeérnek, de nem fedik át egymást a test hátsó középvonalánál. A zöld vándorpoloska (Nezara viridula) a címerespoloska fajok közül az egyik legjelentősebb. Feltehetően Etiópiából származik, de mára szinte az összes trópusi és szubtrópusi területen elterjedt és tovább terjed a mérsékelt égövi területeken is, ahol főként üvegházakban található meg. A zöld vándorpoloska és az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) számos jelentős élelmiszer- és rostnövényt károsít, köztük olyan fontos üvegházi növényeket is, mint például a paprika, paradicsom. A fűtött körülmények között szinte egész évben kihívást jelentenek az ellenük való védekezés szempontjából.

A Nezara viridula öt lárvastádiumon keresztül fejlődik ki. A poloskák életciklusa a következő: tojás, általában öt lárvastádium és a kifejlett rovar. A tojásokat 30–130 darabos csomókban helyezik el a növények felső leveleinek fonákján és gyümölcsökön. A tojásokat szorosan egymáshoz és a hordozó felülethez tapasztják és a tojáscsomók általában hatszögletű alakzatban helyezkednek el. Az újonnan lerakott tojások körülbelül 1 mm magasak, halványsárga színűek és hordó alakúak, tetejük lapos és feltűnő tüskék veszik őket körül. Idővel a színük változik, mígnem áttetsző narancsszínűvé változnak.
A lárvák a korong alakú fedél kipattintásával kelnek ki. Az ugyanazon tojáscsomóhoz tartozó tojások egyidőben kelnek ki. A nimfák vöröses színűek, szemük vörös, lábuk és csápjuk áttetsző. Az első lárvastádiumban nem táplálkoznak és az üres tojások köré gyűlnek. Az ily módon történő csoportosulás feltehető előnye, hogy megnöveli védelmüket a szárazság és a magas hőmérséklet ellen és erős védelmet nyújt természetes ellenségeikkel szemben, ugyanis kémiai védekezőképességük így összeadódik.

A második és harmadik lárvastádiumban lévő nimfák már táplálkoznak, de a csoportosulás a negyedik lárvastádiumban is folytatódik. A negyedik lárvastádiumban a nimfák szétszóródnak és reggelre a növények tetején találhatók. A második stádiumban a lárvák feje és lábai fekete színűek, a tor fekete színű mindkét oldalon citromsárga foltokkal és fekete csápokkal, melyek a szegmensek között vörösek. Potrohuk vörös. A harmadik és negyedik lárvastádium méretben és színben különbözik a másodiktól, színük teljesen zöldesre változik. Az ötödik lárvastádiumban a lárváknak látható szárnykezdeményei vannak és potrohuk sárgászöld, a középvonal mentén vörös foltokkal.
A kifejlett példányok nagy, pajzs alakú, fakózöld színű poloskák, alacsonyabb hőmérséklet esetén barnássá változnak. Körülbelül 13 mm, szemük sötétvörös vagy fekete. A szomszédos csápszegmenseken a sötét, és világos színek váltakoznak, és a szárnyak ugyan teljesen befedik a potrohot, a test mindkét oldalán apró fekete foltok találhatók. A zöld vándorpoloska ellen való védekezést a Trissolcus basalis fürkészdarázs oldaná meg, az Ázsiai márványos poloskát pedig a Trissolcus japonicus fürkészdarázs.

Különböző tanulmányok kimutatták, hogy a kutyák hatékonyan használhatók a növényi kultúrákban lévő kártevők és betegségek kiszimatolására, így értékes eszközzé válnak a növénybetegségek elleni küzdelemben. A kutyák a felderítés fázisában járnak élen, ráadásul már akkor, amikor lehetséges, hogy még alig-alig találjuk nyomát a kártevőknek.

Hogyan védenek a kutyák a növénybetegségek ellen?

A kutyák számos módon használhatók a növényvédelemben. 

• Kiképezhetők arra, hogy járőrözzenek a földeken – fóliasátrakban, üvegházakban is –, és figyelmeztessék a gazdákat a kártevők vagy növénybetegségek jelenlétére. 
• A kutyákat a növények piacra szállítás előtti szűrésére is lehet használni, így biztosítva, hogy csak egészséges növények kerüljenek forgalomba. 
• A kutyák emellett a mezőgazdasági raktárak megfigyelésére is alkalmazhatók, megelőzve a fertőzéseket, még mielőtt azok kialakulhatnak vagy elhatalmasodhatnának.

Miért érdemes kutyákat alkalmazni a növényvédelem keretein belül?

Minden gazdálkodó rémálma az, hogy természeti csapás, vagy kártevők tizedelik meg a növényállományt és vele a termést.

A kutyák szaglása sokkal élesebb, mint az emberé, és be lehet őket tanítani arra, hogy reagáljanak bizonyos szagokra. Ezáltal ideálisak a kártevők és a növénybetegségek korai stádiumban történő felismerésére, amikor a kezelés valószínűleg a leghatékonyabb. Ezen túlmenően a kutyák alkalmazása radikálisan csökkenti a káros növényvédő szerek és egyéb vegyszerek szükségességét, így környezetbarátabbá teszi a növényvédelmet és persze magát a növénytermesztést is.

Akik mindent kiszagolnak

A szaglás a kutyák egyik legélesebb érzékszerve. Az embereknél közel 100 milliószor alacsonyabb koncentrációban képesek érzékelni a szagokat, ezáltal ideálisak a növényekben lévő kártevők és egyéb betegségek felderítésére. 

Kutyákat képeztek ki arra, hogy kiszagolják a különböző növénybetegségeket, köztük a Pierce-kórt, amely Kaliforniában fenyegeti a szőlőtőkéket. Szintén a kaliforniai Fresno megyében a helyi mezőgazdasági megbízottal együttműködve kutyakereső szakértők egy csoportja kutyákat képez ki a hirtelen tölgypusztulás (Sudden Oak Death, SOD) kiszimatolására, amely betegség a kaliforniai tölgyes ökoszisztémákat pusztítja. Az elképzelés és a terv az, hogy ezek a kutyák képesek lesznek a tölgypusztulást a korai stádiumában felismerni, mielőtt még annak esélye lenne a terjedésre. Ez segíthet a betegség megfékezésében és a kaliforniai tölgyerdők további károsodásának megelőzésében. A jövőben valószínűleg egyre több kutyát fogunk látni a növényvédelemben, mivel szaglásuk ezen a területen is felbecsülhetetlen értékűnek bizonyul.

Hogyan képzik a növénybetegségek felismerésére a kutyákat?

A kutyák hihetetlen szaglása nemcsak az illegális szerek, vagy eltűnt emberek keresésében, netán robbanószerek felderítésében aknázható ki, hanem bármelyik olyan területen, ahol a szagok jelei, jelzői valaminek. A kiképzés ugyanúgy zajlik a növénybetegséget felderítő kutyák esetében, mint más felderítő kutyák esetében.

Az első lépés az, hogy a kutyát a beteg növény egy (szag)mintájának kiteszik és kondicionálják vele kapcsolatban a kutyakiképzésben már bevált módszerekkel. 

Amint a kutya megtanulta és azonosította a szagot, képes lesz felismerni azt a szántóföldön és a gazdaságban, és figyelmeztetni a gazdát (vagy a saját gazdáját) a lehetséges problémákra. A problémára való figyelemfelhívás különbözőképpen történhet, általában a jelzőkutyák lefekvéssel, vagy leüléssel párosított meredt figyeléssel szokták jelezni azt, hogy találtak valamit. 

Amikor a kutya helyesen azonosítja a szagot a tanulás során, akkor a kívánt viselkedés megerősítése és a motiváltság fenntartása érdekében általában jutalomfalatot kap. Ez a kondicionálás.

A kutyák a növényvédelem tekintetében bevethetőek időszakosan is, mintegy szolgáltató partnerként viszonyulva a gazdálkodóhoz vagy az adott gazdasághoz, de akár a saját kutyákat is be lehet tanítani a növényvédelmi jelzésre, hogy ha fogékonynak bizonyulnak rá.

Nem lehet elégszer hangoztatni: egy ilyen kutya nemcsak hű társ a gazdálkodás hétköznapjaiban, de rendkívüli veszteségektől képes megvédeni mint a termelőket, mind a feldolgozókat, de még a logisztikai szegmensben is nagy szolgálatot tehetnek. Így végig a teljes ellátási láncon főszereplők lehetnek négylábú barátaink.

Milyen kutyák alkalmasak leginkább a növénybetegségek felismerésére?

A leggyakrabban használt növénybetegség-kereső kutyák közé tartoznak a labrador retrieverek, a golden retrieverek és a német juhászkutyák. Azonban bármilyen erős szaglással rendelkező kutyafajta kiképezhető erre a célra, de a világ legsikeresebb keresőkutyái között bizony ott vannak a véletlenek “szüleményei”, a keverékek is. 

A magyar kutyafajták tradícionálisan eleve leginkább a gazdálkodásban (állattenyésztésben, vadgazdálkodásban) voltak használatosak, a jövőben érdemes lehet őket a növényvédelem területén is számításba venni.

A keresőkutyáknál rendkívül fontos a fegyelmezettség, az intelligencia, a tanulékonyság, az utasítások követése, és a magas szintű motiváltság. Bár jutalomfalatokkal és kondicionálással tanítják a kutyákat a betanulás időszaka alatt, de később általában a kutyák igazából örömmel és jutalmazás nélkül is elvégzik a munkájukat, mert belső motivációjuk, játékosságuk, kíváncsiságuk sarkallja őket a keresésre, továbbá az, hogy gazdáik örömittas arcában gyönyörködhetnek és végül kaphatnak egy kellemesen masszírozós, fültő vakarást is.

Bár a növénybetegség-kereső kutyák nem 100%-os pontosságúak, mégis értékes segítők és hűséges társak a növénytermesztésben is. Érdemes lehet kutyaiskolák és kutyakiképző központok környékén érdeklődni a további lehetőségekről.

Forrás: https://www.hortidaily.com/article/9468545/each-insect-has-its-own-odor-and-the-dogs-will-always-notice/

Ne feledkezzünk el az öntözőrendszer karbantartásáról, tisztításáról sem. Fontos, hogy tisztítsuk át a rendszert először lúgos, majd savas kezeléssel. A csövek falára tapadt szennyeződések így eltávolíthatóak és a következő évben nem okoz dugulást, megalapozzuk ezzel, hogy egységesen jusson a növényekhez a tápoldat. Fontos, hogy teljesen tisztítsuk ki a termesztőberendezéseket és ha lehet ne hagyjunk zöld növényi maradványt, gyomokat bent. Ezzel is csökkenhetjük a kértevők búvóhelyeit.

A téli időszakban hideg fóliások esetében érdemes ragadós sárga és kék színű fogólapokat, szalagokat kihelyezni az immár tiszta, üres növényházakba. Ezzel folyamatosan tudjuk redukálni az esetleg megjelenő kártevők számát. A jövő év elején ültetés előtt a ragadós lapokat és szalagokat cseréljük le, illetve, ha kigyomosodott a területünk azt mindenképp gyomirtsuk le.

A szabadföldön nagy mennyiségben megtalálható bagolylepkék berepülnek a termesztőberendezésekbe és a bagolylepkék lárvái nagy károkat tudnak okozni a termésekben. A bagolylepkelárvák közül a gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera) lárvája a növények termését károsítja. Az imágók rajzása, üvegházakba, fóliasátrakba való betelepedése szexferomon csapdákkal nyomon követhető. Nehezíti a védekezést, hogy a károsítás időszak jórészt a zöldségfélék termésérésének időszakára esik, így az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására is figyelemmel kell lenni. Kevés olyan készítmény érhető el, amely a biológiai növényvédelem mellett használható, illetve rövid várakozási ideje legyen. Fizikálisan is tudunk ellenük védekezni, ha a szellőzőket, ajtókat behálózzuk, hogy a repülő alak ne tudjon bejutni.

A következő és egyben utolsó kártevő az atka. Két atka károsítása jellemző a növényházakban. A közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) és a szélesatka (Polyphagotarsonemus latus). Szúró-szívó szájszervű, gyorsan fejlődő kártevők. A takácsatkák közül a közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) a leggyakrabban előforduló faj. A termesztett növényeken kívül a gyomnövényeken is felszaporodhat. A levelek fonákján pókhálóra emlékeztető, finom szövedék védelmében szívogatják a leveleket. A károsított növény párologtatása a szívogatáskor ejtett sebek nyomán ugrásszerűen megnövekszik, a növény teljesítőképessége csökken. A károsított levelek sárgulnak, barnulnak, esetleg elszáradnak. Szárazság- és melegkedvelő állat. Biológiai védekezés itt is lehetséges a Phytoseiulus persimilis ragadozó atka használatával.

A szélesatka (Polyphagotarsonemus latus) hajtatott zöldségfélék közül egyedül a paprikán okozhat jelentős károkat. Kártétele egyáltalán nem hasonlít a takácsatka által okozott kártételre. A károsítás a fiatal, még növekvő növényrészeken figyelhető meg. A virágok rosszul kötődnek, a kötődött bogyók felülete erősen parás, súlyos kártételnél a bogyó felrepedhet. Ellenben a közönséges takácsatkával, a meleget és a magas páratartalmat kedveli.

A zöldségféléken több levéltetűfaj is károsít. Közülük a leggyakoribb fajok a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae), az uborka-levéltetű (Aphis gossypii), a fekete répa-levéltetű (Aphis fabae). Több problémával is szembenézhetünk, ha levéltetvek kerültek a növényházba. Egyrészt közvetlen kártételük a szívogatásukkal, másrészt a vírusos betegségek terjesztéséből adódik. A levéltetvek elsősorban a növény fiatal, még növekvő hajtását szívogatják. Szívogatásuk nyomán a növény hajtása rendellenesen növekszik, a levelek torzulnak. Ürülékük az úgynevezett mézharmat, amely szennyezi a növényzetet, termést. A mézharmaton megtelepedő gomba, a korompenész fekete bevonatot képez a növényeken. Szűznemzéssel és elevenszüléssel nagyon gyorsan szaporodnak.

Levéltetvek ellen biológiai megoldásokkal védekezhetünk, mint például: fürkészdarázs, fátyolka, gubacsszúnyog.

A tripszek nagyon apróak, körülbelül 1-2 mm-es állatok, melyeknek szúró-szívó szájszervük van. A hajtatott zöldségféléken károsító tripszfajok közül a nyugati virágtripsz és a dohánytripsz a legjellemzőbb. A tripszek rejtőzködő életmódot folytatnak. A lárvák gyakran behúzódnak a bimbókba, virágokba, paprika esetében a termés és a csuma közé, így a természetes ellenségeik elől rejtve maradnak. Az okozott kár a bimbókon, virágokon, a kötődött termésen és olykor a levélen is jelentkezhet ezüstös elszíneződés formájában. Kártételük szintén, mint a levéltetveknél kettős, azaz közvetlen károkozást szívogatásukkal okoznak és egyben vírusvektorok is. A termesztőberendezésekben a károsító tripsz fajok ellen a biológiai védelem módszerével ragadozóatkák, illetve ragadozó poloskák eredményesen használhatók.

A föld alatti kártevők, amelyeknek többnyire már a károkozását vesszük észre. Számos rovar és fonálféreg faj tartozik ide. A talajlakó kártevők közül a leggyakrabban a cserebogarak pajorjai, a pattanóbogarak lárvái és a drótférgek károsítanak. A gyökérzet felületén, kisebb-nagyobb, szabálytalan alakú mélyedéseket rágnak, olykor a gyökereket is átrágják. A fiatal növények a károsítás következtében elpusztulnak. Az említett talajlakó rovarokon túl a frissen palántázott zöldségfélék gyökérzetét gyakran a lótücsök is károsítja. Károsításának tipikus jele, hogy a kiültetést követően a növények hamarosan elhervadnak. elpusztulnak. Ahol még használnak szerves trágyát azzal könnyen bevihetik a cserebogár pajorjait a termesztőberendezésekbe.
A gyökérgubacs fonálférgek károsítása során a növények vontatottan fejlődnek, lankadnak, hervadnak, olykor a növények levelén tápanyaghiányra emlékeztető sárgulás jelentkezik. A növény gyökerén kezdetben apró, 1–2 mm nagyságú, majd egyre nagyobb, akár 1–2 cm-t is elérő gubacsokat találunk. Növényházi körülmények között egy nemzedék kifejlődéséhez hozzávetőleg egy hónapra van szükség, így egy termesztési ciklus alatt számos nemzedékük kialakulhat.

A következő betegség, amely minden kertész számára ismert az a lisztharmat (Leveilulla taurica). E kórokozó a növényben él, és csak a szaporítóképleteit, azaz konídiumait hozza létre a növény felületén. Magas relatív páratartalmat és magas, 26-31 °C körüli hőmérsékletet kedvel. Ellene a rendszeres szellőztetésen túlmenően a kiültetés utáni védekezés kizárólag szisztémikus hatású szerekkel jöhet számításba 10 naponként ismételve.

A paprika fertőző fuzáriumos hervadását több kórokozó is előidézheti. A Fusarium solani, illetve a Fusarium dahliae. A kórokozók a beteg növényi maradványokban vagy a talaj szerves anyagain szaprofitonként telelhetnek, a talajból kiindulva fertőzik a gyökereket. A Fusarium fajok melegkedvelők (hőoptimumuk 28 oC), míg a Verticillium fajok hőigénye alacsonyabb (20-23 oC). Ennek megfelelően Fusarium okozta tracheomikózissal meleg, száraz nyarakon találkozhatunk, míg a Verticillium fajok okozta verticilliózis jelentkezése hűvösebb, csapadékosabb időjárás esetén valószínűsíthető. A fertőzött növény lankad, később a levelek gyorsan sárgulnak, összezsugorodnak, barnán elszáradnak. A száradó levelek egy ideig a növényen maradnak, majd lehullanak. A beteg növények szárának alsó harmadát felvágva az edénynyalábok barnás elszíneződése látható. Védekezés ellene vetésváltással lehetséges, illetve talajfertőtlenítő eljárásokkal.

A paprika botrítiszes betegsége (Botrytis cinerea) a száron, az oldalhajtásokon és termésen magas relatív páratartalom esetén telepedik meg. A száron vizenyős, kávébarna folt keletkezik, rajta megjelenik a szürke penészgyep. A rothadó bogyó felületén megjelenik a szürkés sporulálás. Védekezni ellene a hajtatott paprikában rendszeresen szellőztetéssel és szisztémikus növényvédőszerekkel lehetséges.
A paprika alternáriás szárazkorhadása a termés falán, leginkább a csúcsi részen, gyakran a napégéssel összefüggésben jelentkezik az alternáriás termésrothadás. A folton barnásfekete bársonyos penészgyep jelenik meg, a termés nedves időben elrothad, száraz időben mumifikálódik. A betegség csak a bogyón fordul elő. A magházban a magvak felületén sötétszürke, vattaszerű bevonat figyelhető meg. A magvak elbarnulnak. A paradicsomalakú (pritamin) paprikánál az alternáriás magházrothadás hamarabb előfordulhat, mint más paprikaféléknél. A bogyó a bibetájon rosszul záródik, így akadálytalanul jut a gomba a magházhoz, ahol annak rothadását eredményezi. A napjainkban termesztett hibrid pritaminpaprikáknál, fóliás termesztésnél nem figyelhető meg ez a betegség.

A paprika baktériumos levélhullásában két kórokozó is szerepet játszik, a Pseudomonas syringae pv. syringae, illetve a Xanthomonas campestris pv. vesicatoria. Az előbbi faj leginkább a fólia házak alatt, az utóbbi pedig a szántóföldön károsít. A betegség már akár a palántakorban megjelenhet. A leveleken sötétbarna szegélyű, kifehéredő foltok keletkeznek. A növény a foltos leveleket ledobva felkopaszodik és csak a csúcsi levelek maradnak meg. A sötét szegélyű foltok gyakran a száron is megfigyelhetők. A fertőzési forrás a vetőmag és a fertőzött növényi maradványok. Védekezés ellene preventíven réztartalmú készítményekkel lehetséges.

A baktériumos lágyrothadás a Pectobacterium carotovorum ssp. carotovorum betegség a termésfejlődés valamennyi szakaszában megjelenhet, de a lombozatot nem károsítja. A paprika héja ép marad, csak a belső húsos rész folyósodik el. A szétesett szövetek nyálkás folyadéka a termés legalsó részén gyűlik össze, s így a rothadt bogyó zacskóformát mutat. A fertőzött termés a csészeleveleknél gyakran leválik a kocsányról. Ennél a kórokozónál nincs lehetőség vegyszeres növényvédelemre.

A paprikánál előfordulhat még egy fitoplazma okozta betegség (Canditatus Phytoplasma solani). A sztolbur fitoplazma a többi fitoplazmához hasonlóan táptalajon nem tenyészthető, a növények háncsszöveteiben, a rostacsövekben élő, speciális baktérium. A baktériumokkal ellentétben a fitoplazmát nem sejtfal, hanem sejthártya határolja, ezét alakja változó. A sztolbur fitoplazmát mechanikailag nem lehet átvinni, tehát nem terjed művelő eszközökkel, de oltással és aranka fajokkal viszont igen. Magyarországon természetes körülmények között a Cuscuta arvensis fajjal történő terjedését figyelték meg.

A fitoplazmák fő terjesztői a növények szállítószövetéből táplálkozó rovar vektorok. A sztolbur fitoplazma esetében ezek lárvaként a talajban, egyes évelő gyomnövény fajok gyökerén áttelelő kabócák. A sztolbur fitoplazma első és átviteli kísérletekkel igazolt vektora a Hyalesthes obsoletus, amelynek számos tápnövénye van. A fertőzött paprika növények levelei sárgászöldek, kanalasodnak és lehullanak. A tő lombtalanná válik, a termések mumifikálódnak. A növény gyökere azonban jól fejlett, nehezen húzható ki. Védekezésnél kiemelendő az évelő gyomnövények rendszeres írtása, valamint a rovarvektorok gyérítésére szolgáló vegyszeres védekezés. A fitoplazmával megbetegített növények növényvédőszeres permetezéssel nem gyógyíthatóak

Elsősorban a leveleken, de a termésen is többé kevésbé gyűrű alakú rajzolatok utalnak a fertőzöttségre. A fertőzöttséget a vírusvektorok terjesztik, ez esetben levéltetvek, illetve mechanikai úton, növénynedvekkel is átvihető. Fennmaradásában és terjedésében a természetes flóraelemek, gyomnövények fontos szerepet játszanak. A vírus elleni védekezés a következő. Inszekticides védekezés a levéltetvek ellen, rezisztens fajtahasználat. Ezeket megelőzően a területet tartsuk gyommentesen, ne hagyjunk nekik melegágyat, illetve a levéltetvek ellen alkalmazhatunk biológiai növényvédelmet, valamint ragadós sárga lapokat és szalagokat helyezhetünk ki, amelybe a kártevők beleragadnak és ezzel is csökken a számuk.

A paradicsom bronzfoltosság vírus (Tomato spotted wilt virus, TSWV), esetében a tünetek nagyon változatosak. A fiatal korban megbetegedett növények szárán elhalt csíkok jelennek meg, a csúcsi levelek elhalnak. A beteg növényeken gyakran jelenik meg érközi sárgulás tünet. A sárgulás a levélcsúcstól, illetve a széltől a főér felé terjed. Idősebb korban fertőződő leveleken sárga gyűrűk és elhalt foltok képződnek. Gyakori, hogy a levél féloldalasan torzul. A bogyókon torzulások, vonalas nekrózisok, gyűrűk figyelhetők meg. A TSWV tripsz fajokkal terjed és már lárvakorban terjesztik a fertőzést és életük végéig fertőzőképesek maradnak. A védekezés esetében hasonlóképpen kell eljárni, ahogy az előzőekben szó esett róla. Bármilyen vírusos növényt találunk a termesztőberendezésünkben, minél hamarabb távolítsuk el!

A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) és a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) hernyója szaporodási időszaka jelenleg is zajlik. A szántóföldökön és a kertészetekben is jelentős gondot okoznak kártételükkel. A rajzás figyelemmel kísérése fontos, ezért használjunk csapdákat. Károkozásuk következtében a termést szennyezik, értékesítése nem lehetséges.

A zöld vándorpoloska (Nezara viridula) és az ázsiai-márványos poloska (Halyomorpha halys) szívogatása egyre több kultúrát érint. Kezdetben a kertészetekben és a lakóhelyek körül jelentettek gondot, de már nagy számban vannak jelen a szántóföldi kultúrákban is, szívogatásukkal nagy kárt okozva. Ellenük egyelőre lambda-cihalotrin hatóanyagú készítményekkel tudunk védekezni.