A földrajzi jelzéseket megkülönböztethetjük az alábbiak szerint:

OEM – oltalom alatt álló eredetmegjelölés (élelmiszer és bor)

OFJ – oltalom alatt álló földrajzi jelzés (élelmiszer és bor)

FJ – földrajzi jelzés (szeszes italok és ízesített borok)

Oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) azon termékek rendelkezhetnek, melyek egy konkrét területen kerülnek előállításra, feldolgozásuk vagy elkészítésük minden egyes lépése egy helyhez kapcsolódik. Oltalom alatt álló földrajzi jelzés (OFJ) esetében feltétel, hogy a terméket részben egy adott régióban állítsák elő, dolgozzák fel vagy készítsék el. A földrajzi hely és a termék között tehát szoros kapcsolat van, azonban nem feltétel, hogy 100%-ban az adott helyen történjen az előállítás. A földrajzi jelzés (FJ) feltétele ugyanaz, mint az OFJ esetében, azonban ez a jelölés csak szeszes italokra és borokra vonatkozik.

A Délalföldi Kertészek Szövetkezete kezdeményezésére indult el a Szentes és környékén termesztett paprikafélék földrajzi árujelzővé nyilvánítása „Szentesi paprika” néven. Az étkezési paprika termelése sok évtizede meghatározó tevékenység a Dél-Alföldön. A korai, öntözött, intenzív zöldségtermesztést még a bolgárkertészek honosították meg a szentesi régióban a XIX. század végén. Eredetvédett termékként „Szentesi paprika” néven 2014. tavasza óta kerül értékesítésre, amikor az Európai Bizottság oltalom alatt álló földrajzi jelzéssé (OFJ) nyilvánította a „Szentesi paprika” termékelnevezést. Az oltalom a fehér tölteni való paprikára, a hegyes erős paprikára, kápia paprikára, valamint a paradicsomalakú paprikára terjed ki. A „Szentesi paprika” termesztésének területe Csongrád megyében összefüggő területet alkotva helyezkedik el: Derekegyháza, Fábiánsebestyén, Felgyő, Mindszent, Nagymágocs, Nagytőke, Szegvár és Szentes települések közigazgatási határain belüli termőhelyek. A „Szentesi paprika” méltán vált a fogyasztók kedvencévé, hiszen a környék kedvező természeti adottságai – mint a magas napsütéses órák száma, a termőterület kiváló tápanyagtartalma, a kedvező öntözési lehetőségek és a termálvíz jelenléte, nem utolsó sorban a felhalmozódott szaktudás és tapasztalat – mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a „Szentesi paprika” ízletes és utánozhatatlan kiegészítője legyen a fogyasztók étkezéseinek, megfelelve az egészséges életmód minden követelményének. Vékony, roppanós héj, rendkívül zamatos íz, intenzív paprika illat ─ ezen fő fogyasztási-élvezeti értékekkel lehet legjobban jellemezni az eredetvédett zöldséget. Hagyomány és innováció egyszerre ötvöződik a „Szentesi paprikában” ─ törekszünk arra, hogy megőrizzük zöldségeink azon beltartalmi értékeit és ízvilágát, amit még a bolgárkertészek honosítottak meg a vidéken.
Külső jegyeiben és beltartalmi értékeiben, ízében, zamatosságában is megkülönböztethető előnyökkel rendelkezik a „Szentesi paprika” versenytársaival szemben. Emellett azonban számos hozzáadott értéket hordoz. A szigorú élelmiszerbiztonsági-rendszerek alkalmazása és a naprakész nyomonkövethetőség garantálni tudja, hogy a fogyasztó a termék megvásárlásával egy ellenőrzött és biztonságos termékhez jut.

A földrajzi eredetjelzés és más minőségjelzők szerepe azért fontos, mert egyre többen tudatosan keresik a védjegyeket, amelyek egyfajta biztosítékot jelentenek a magas minőségre.
A társadalomban bekövetkezett változások, a fogyasztói szokások megváltozása új megatrendeket keltett életre, így a fogyasztók elvárása is megváltozott, más tulajdonságokat keresnek egy termékben, mint amikor még csak szűkös választékban álltak rendelkezésre a javak. Ezért is fontos, hogy termékünk rendelkezzen olyan megkülönböztető előnnyel, amely fogyasztásösztönző hatású. Az egészségtudatosság és a környezetvédelem előtérbe kerülése kedvező hatással van a „Szentesi paprika” megítélésére, hiszen kedvező élettani hatásai miatt beleillik a táplálkozási trendek által diktált étrendbe. A biológiai védelemre alapozott termelés nem csak a termékek vegyszermentességét biztosítja, de a környezetterhelés is csökken. Mindezek fontos tényezők azon fogyasztói szegmens számára, akik vásárlási döntéseik során figyelembe veszik a termékek egészségre és környezetre való hatását. A tradíciókhoz, gyökerekhez való visszatérés igénye is egyre inkább előtérbe kerül ─ a magyar hagyományok és ételek értékelése, ami a tudatos, hazai termékeket preferáló fogyasztók számára fontos kritérium. Ennek az elvásárnak is megfelel a nagymúltú „Szentesi paprika”.

Forrás: Délalföldi Kertészek Szövetkezete – A Szentesi Paprika kiadvány

A vásárlói igények és a felvásárló piacok felszívó erejének különbségén túl más okok is meghúzódnak az uborka alacsony termesztési hajlandósága mögött, de azt összehasonlító cikkünk elején már megállapíthatjuk, hogy mind a paprika, mind az uborka termesztési ágazatai fejlődésre és fejlesztésre érdemesek!

A paprikáról

Az őrölt paprika népszerű fűszer, amelyet a Capsicum annuum növény szárított paprikájából készítenek. A paprikanövény Dél-Amerikában őshonos, de ma már a világ számos pontján termesztik, így Magyarországon is. Hazánkban a 18. század elején kezdték meg a paprikatermesztést, és a fűszerpaprika hamarosan a magyar konyha alappillére lett. A paprikanövény meleg, napos éghajlaton virágzik, és általában késő tavasszal vagy nyár elején ültetik (nem fóliába). A paprikát nyár végén vagy kora ősszel szüretelik, majd szárítják és porrá őrlik. A magyar pirospaprikát a világ legjobbjai között tartják számon, és számos hagyományos magyar recept kulcsfontosságú összetevője.

Természetesen rengeteg fajtája létezik a paprikának, hiszen lecsóba és töltött paprikának is, továbbá salátákban, szendvicsekben is fogyasztjuk az úgynevezett fehér húsú változatait. Vannak, akik az erős, hegyes paprikát is kedvelik, bár ennek a piaca egyre csökken. Az úgynevezett kaliforniai paprika és a színessé érő fajták javára viszont előny mutatkozik, ez utóbbiak ugyanis mind a fogyasztók, mind a termesztők között egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek.

Magyarország a paprikából szinte önellátónak minősül, de a téli és kora tavaszi hónapokban importra szorulunk.

A paprika fóliasátras termesztése

A paprika fóliasátras termesztése már régóta kedvenc célkitűzése a gazdáknak: januártól kezdve már lehet vetőmagról nevelni a növényt a fűtött fóliasátrakban, fűthető üvegházakban. Ez a folyamat általában 8 hétig tart, és 20-24 fokot igényelnek a kis magoncok a megerősödéshez. Az így nevelt palánták fóliasátorban való termesztésre már tavasszal – március-áprilisban – átültethetőek, ahol továbbra is biztosítani kell számukra a megfelelő hőmérsékletet és páratartalmat, és közben a túlzott hőingadozás esélyét csökkenteni kell.

A paprika meglehetősen igénytelen a többi növényhez képest, amit úgy is megfogalmazhatunk, hogy rendkívül hálás a megfelelő tápanyagokért, az elegendő vízért, fényért, páratartalomért és időben történő esetleges beavatkozásokért, például, hogy megfelelő ütemezéssel szellőztetjük a fóliát.

Megfelelő törődéssel a növény akár két méteresre is megnőhet a fóliában – ez persze fajtánként eltérő lehet –, így támasztékot sem árt tervezni számukra, hogy ne dőljenek el, továbbá a fólia méretének tervezésénél is be kell kalkulálni ezt a tényt. A paprikát egyszer palántázzuk, aztán őszig – októberig-novemberig – folyamatosan szüreteljük a megfelelő gondoskodás mellett.

Kártevővel és betegségeivel nem igazán kell számolnunk, ha mégis ilyesmi ütné fel a fejét, jól bevált szerekkel léphetünk fel ellenük.

Az uborkáról

Az uborka a paprikához képest igényesebb, érzékenyebb és több törődést, termesztése pedig több effektív elvégzett élőmunkát igényelhet.

A fóliasátorban termesztett uborka kiváló minőségű és ízű, tápanyagdús termést hoz a megfelelő körülmények között. Az uborkatermés érdekében azonban nagy odafigyelésre van szükség, mivel ezek a növények nagyon érzékenyek a környezeti tényezőkre. 

Uborka termesztése fóliában

Az uborka rendkívül érzékeny az időjárás változásra, és bár sokan tudják, hogy szereti a vizet, a túl sok vizet azonban nem tolerálja. Fajtánként eltérő lehet tehát, hogy melyik típus pontosan mit és hogyan szeret, ezért a gazdák igyekeznek a jól bevált fajtákkal dolgozni és kerülik a nagyüzemi méretekben a kockázatos kísérletezgetéseket. A hideg és meleg időjárás drasztikus változása könnyen megzavarhatja az uborkatermést, ezért fontos, hogy pontosan figyelemmel kísérjük az időjárási előrejelzéseket, és résen legyünk a fólia szellőztetését illetően is.

Az uborka termesztését ugyanúgy kezdhetjük január környékén vetőmagról, fűtött körülmények között, így márciusban-áprilisban kiültethetjük fedett földbe, fóliasátor alá. 

Két nehezítő körülmény veszi el általában a gazdák kedvét az uborka termesztéstől:

1.) Az uborka beporzódását segíteni kell, mert elég a kritikus időszakban egy kis légmozgás-mentesség és máris nem teremnek majd a növények. A gazdák saját kezűleg – ecsettel – is be tudnak segíteni a beporzásba, bár ez nyilván nagyon munkaigényes feladat, ugyanakkor rendkívül eredményes.

2.) Az uborka szára és levelei a termés tömörségéhez képesti viszonyításban meglehetősen gyengék, így a sok termés gyorsan kiszipolyozhatja magát a növényt. Ezért az uborkánál folyamatos növény-utánpótlásról kell gondoskodni, de az sem ritka, hogy a gazdálkodók az évi kétszeri, szélsőséges esetben évi háromszori ültetésre alapozzák az uborka termesztését, teljesen lecserélve a növényzetet így meghatározott időközönként.

Így már láthatjuk, hogy bár a két növény alap igényei a meleget, fényt, páratartalmat, nedvességet tekintve nagyon hasonlóak – ahogy a talaj minőségét tekintve is közel azonosak a szükségleteik –, az uborka termesztése jóval több emberi beavatkozást igényelhet, és a két-háromszori ültetés miatt nagyon sokan inkább elvetik az uborka termesztés lehetőségét, és maradnak a jól bevált paprikánál.

Akinek kedvét szegné esetleg az uborkára jellemző többlet munka-igény, az valószínűleg nem találkozott még a rendkívül kényes paradicsom termesztésének kihívásaival. De ez majd talán egy másik cikkünk témája lesz.