A zöldségféléken több levéltetűfaj is károsít. Közülük a leggyakoribb fajok a zöld őszibarack-levéltetű (Myzus persicae), az uborka-levéltetű (Aphis gossypii), a fekete répa-levéltetű (Aphis fabae). Több problémával is szembenézhetünk, ha levéltetvek kerültek a növényházba. Egyrészt közvetlen kártételük a szívogatásukkal, másrészt a vírusos betegségek terjesztéséből adódik. A levéltetvek elsősorban a növény fiatal, még növekvő hajtását szívogatják. Szívogatásuk nyomán a növény hajtása rendellenesen növekszik, a levelek torzulnak. Ürülékük az úgynevezett mézharmat, amely szennyezi a növényzetet, termést. A mézharmaton megtelepedő gomba, a korompenész fekete bevonatot képez a növényeken. Szűznemzéssel és elevenszüléssel nagyon gyorsan szaporodnak.

Levéltetvek ellen biológiai megoldásokkal védekezhetünk, mint például: fürkészdarázs, fátyolka, gubacsszúnyog.

A tripszek nagyon apróak, körülbelül 1-2 mm-es állatok, melyeknek szúró-szívó szájszervük van. A hajtatott zöldségféléken károsító tripszfajok közül a nyugati virágtripsz és a dohánytripsz a legjellemzőbb. A tripszek rejtőzködő életmódot folytatnak. A lárvák gyakran behúzódnak a bimbókba, virágokba, paprika esetében a termés és a csuma közé, így a természetes ellenségeik elől rejtve maradnak. Az okozott kár a bimbókon, virágokon, a kötődött termésen és olykor a levélen is jelentkezhet ezüstös elszíneződés formájában. Kártételük szintén, mint a levéltetveknél kettős, azaz közvetlen károkozást szívogatásukkal okoznak és egyben vírusvektorok is. A termesztőberendezésekben a károsító tripsz fajok ellen a biológiai védelem módszerével ragadozóatkák, illetve ragadozó poloskák eredményesen használhatók.

A meztelen csigák sok tápnövényű állatok. A növények leveleit, szárát megrágják és fényes járatnyomot hagynak maguk után, így könnyen felismerhetők a területek, ahol jártak. Elsősorban a fiatal növények leveleinek megrágásával okoznak károkat. Elsőszámú tápnövényeik a saláta, káposzta, sóska, spenót, retek és a paprika. Nappal többnyire a talajba húzódnak, kevésbé láthatóak.

Jelenlétük a talajba süllyesztett, sörrel töltött csapdákkal, valamint a talajra terített nedves rongydarabokkal jól tesztelhető. A növényállomány vizsgálata során észlelt levélkártétel alapján már csak a bekövetkezett kártételt tudjuk szemrevételezni.

Sok módszer terjed az interneten, ami elriasztja vagy elpusztítja őket. A teljesség igénye nélkül a következők lennének. A csiga járataira hamut, műtrágyát, tojáshéjat, sót szórnak, amely a csiga járómirigyeit elpusztítja és a csiga halálát okozza. Ami biztosan bevált módszer, hogy egy üres befőttesüveget, konzerves dobozt leásunk a földbe a veteményesbe, úgy, hogy az edény teteje egy szintben helyezkedjen el a talaj felszínével. Megtöltjük félig, sörös vízzel és reggelre látni fogjuk, hogy tele lesz csigákkal.

Ha valóban rengeteg csiga van a kertünkben és a kert alapterülete nagynak mondható, akkor az indiai futó kacsa tökéletes választás a csigák gyérítésére. Minden féle kártevőt összeszed, de a kedvence a meztelencsiga. Előnye, hogy nem csak a kifejlett csigákat fogyasztja, hanem a csigapetét is.

Kémiai megoldásokhoz is folyamodhatunk, vannak speciális csigaölő szerek. Fontos megjegyezni, hogy a csigaölő szereket levélzöldségek között nem szabad használni, ugyanis a granulátumok a levelek között fennakadhatnak, és ezután már nem fogyaszthatóak ezek a zöldségek!