Az első lépés az élelmiszer pazarlás elleni küzdelemben az emberek tudatosságának növelése. Az oktatás és tájékoztatás révén lehetőség van arra, hogy az emberek jobban megértsék az élelmiszer pazarlás káros hatásait. Kampányokat lehet indítani a médiában, iskolákban és az online térben annak érdekében, hogy az emberek tudatosabban vásároljanak és fogyasszanak élelmiszert.

Az egyik fő oka az élelmiszer pazarlásnak az, hogy a fogyasztók gyakran kidobják a lejárt vagy túlcsomagolt élelmiszereket. A kormányoknak és az élelmiszeriparnak együtt kell működniük annak érdekében, hogy kialakítsanak olyan politikákat és intézkedéseket, amelyek segítik a szavatossági időn túli, de még mindig fogyasztható élelmiszerek elosztását jótékony szervezetek és rászorulók között.

Az élelmiszerpazarlás egy másik jelentős oka a túlzott csomagolás. Az élelmiszerekre túlzott mennyiségű csomagolás ráadásul nemcsak a környezetet terheli, de a termék árát is növeli. Az élelmiszeriparnak innovatív megoldásokkal kell előállnia a környezetbarát, kevesebb csomagolást igénylő termékek terén.

Az éttermek, szupermarketek és a háztartások is kiváló lehetőségeket kínálnak az élelmiszer-újrahasznosításra. Az élelmiszeriparnak ösztönöznie kell a szállítókat, hogy olyan rendszereket vezessenek be, amelyek lehetővé teszik a megmaradt élelmiszerek átadását jótékony célra vagy a komposztálásra.

A technológia számos lehetőséget kínál az élelmiszer pazarlás csökkentésére. Az okostelefon alkalmazások segítségével például könnyen nyomon követhetővé válnak a lejárati idők és a fogyasztók figyelmét felhívhatják a lejáró élelmiszerekre. A hűtőszekrények és tárolóeszközök intelligens technológiákkal felszerelve pedig hozzájárulhatnak a frissesség megőrzéséhez.

Az élelmiszer pazarlás elleni küzdelemben a közösségi együttműködés is kulcsfontosságú. A helyi közösségeknek össze kell fogniuk, hogy megosszák az élelmiszerrel kapcsolatos információkat, és közösen dolgozzanak az élelmiszer pazarlás csökkentése érdekében.

Az élelmiszer pazarlás egy összetett probléma, amely a társadalom minden szintjét érinti. Azonban a tudatosabb vásárlási szokások, az újrahasznosítás, az innovatív technológiai megoldások és a közösségi együttműködés révén mindenki hozzájárulhat a megoldáshoz. Az élelmiszer pazarlás elleni küzdelem nem csupán egyéni felelősség, hanem közös erőfeszítés, amely révén csökkenthetjük a világban keletkező felesleges hulladékot és segíthetünk az éhezőknek. Számos olyan app létezik már és működik megfelelően, ami az élelmiszer pazarlást hivatott csökkenteni. Keressétek ezeket, csökkentsük együtt az élelmiszer pazarlást.

A Non-Till gazdálkodás, más néven „no-till” vagy „zero-till”, egy olyan módszer, amely során a termesztett terület talaját nem művelik meg hagyományos módon. Ezt a gyakorlatot környezeti és agronómiai előnyök miatt alkalmazzák, és egyre népszerűbb a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok között.

A Non-Till gazdálkodás lényege, hogy a termesztett terület talaját nem forgatják vagy művelik hagyományos eszközökkel, például ekével. Ehelyett a régi növényi maradványokat, mint a szárak és a gyökerek, a talaj felszínén hagyják, és az új növényeket közvetlenül a talaj felszínén ültetik vagy vetik. Ennek eredményeként a talajstruktúra nem sérül meg, és a talaj termékenysége jobban megőrződik.

A Non-Till gazdálkodás számos előnnyel jár.

Először is, segít csökkenteni a talajeróziót. A hagyományos talajművelés során a talajfelületet kitapossák, és ezzel nő a talajerózió veszélye, különösen esős időszakokban. A Non-Till módszer esetében a régi növényi maradványok védelmet nyújtanak a talajnak, és csökkentik a talajerózió esélyét.

Másodszor, a Non-Till módszer csökkenti a talaj szén-dioxid-kibocsátását. A talajban található szerves anyagok lebomlásakor szén-dioxid szabadul fel. A hagyományos talajművelés során a talajban lévő szerves anyagokat a felszínre hozzák, és ezáltal növelik a szén-dioxid-kibocsátást. A Non-Till gazdálkodás során viszont a szerves anyagok a talajban maradnak, és ezáltal csökken a kibocsátás.

Harmadszor, a Non-Till gazdálkodás javítja a talaj biológiai aktivitását. A talajban élő mikroorganizmusok és élőlények fontos szerepet játszanak a talaj termékenységének fenntartásában. A Non-Till módszer lehetővé teszi számukra, hogy megmaradjanak és fejlődjenek, mivel nem zavarják meg őket a talajművelés során.

A Non-Till gazdálkodás azonban nem mindenhol alkalmazható. Bizonyos növények, például a gyökérzöldségek vagy a kukorica, előnyben részesítik a hagyományos talajművelést. Ezenkívül a Non-Till gazdálkodásnak is vannak kihívásai, például a gyomok és a kórokozók elleni kezelés nehézségei.

A Non-Till gazdálkodás azonban egy ígéretes megközelítés a fenntartható mezőgazdaság terén. Az agronómiai kutatások és a mezőgazdasági technológiák fejlődése segíthet még hatékonyabbá tenni ezt a módszert, és hozzájárulhat a fenntarthatóbb és környezetbarátabb mezőgazdaság kialakításához. A Non-Till gazdálkodásnak tehát fontos szerepe lehet a globális élelmiszertermelés fenntarthatóbbá tételében és a környezeti hatások csökkentésében.

Fenntarthatóság

A közösségi kertek elősegítik a fenntartható mezőgazdaságot és életmódot. Az emberek itt megtanulják, hogyan termesszenek saját élelmiszereket, és miként gondoskodjanak a növényekről, virágokról és fákról. Ezáltal hozzájárulnak az élelmiszer-termelés és a zöld területek fenntarthatóságához. Azt is megtanulják, hogyan lehet minimalizálni a környezeti terhelést, például a komposztálással és az esővíz gyűjtésével.

Közösség és szolidaritás

A közösségi kertek szó szerint közösségeket hoznak létre. Emberek különböző háttérrel, korral és kultúrával találkoznak, és együtt dolgoznak a közös célokért. Ez erősíti a szolidaritást és a közösségi szellemet. Az emberek tanulnak a közösség fontosságáról, és együttműködésükből erőt merítenek.

Türelem és kitartás

A kertészkedés türelmet és kitartást igényel. A növények nem nőnek azonnal, és számos gondoskodási feladatot igényelnek. A közösségi kertekben részt vevők megtanulják, hogy a kitartás és a gondoskodás meghozza gyümölcsét. Ez az életből vett tanulság könnyen átültethető más területekre is.

Egészség és jólét

A kertészkedés fizikailag aktív tevékenység, amely segíthet az embereknek fenntartani jó egészségüket és aktív életmódjukat. A friss levegőn való tartózkodás és a természet közelsége pedig pozitívan befolyásolja a mentális egészséget is. A közösségi kertek tehát hozzájárulnak az emberek egészségéhez és jólétéhez.

Kreativitás és önkifejezés

A kertészkedés lehetőséget ad az embereknek arra, hogy kreatívak legyenek és önkifejezőek. A kertek tervezése és gondozása számos lehetőséget kínál az egyéni kreativitás kibontakoztatására. A virágok, növények és dekorációk kiválasztása és elrendezése a kertben egyfajta művészeti kifejezéssé válik.

Tudatosság a természetről

A közösségi kertekben részt vevők jobban megértik a természet működését és ciklusait. Megtanulják az évszakok változásait, a növények életciklusát, és az ökoszisztéma összefüggéseit. Ezáltal növekszik a tudatosság a természeti környezet védelmének fontosságáról.

Környezettudatosság

A közösségi kertekben való részvétel hozzájárul a környezettudatosság növeléséhez. Az emberek megtanulják, hogy milyen hatással van a választott életmódjuk a környezetre, és hogyan csökkenthetik az ökológiai lábnyomukat. A környezettudatosság szemléletváltást hozhat létre, amely hosszú távon pozitív hatással lehet a környezetre.

A közösségi kertek tehát sokféle értékes tanulságot nyújtanak. Segítenek fenntarthatóbb életmódot kialakítani, erősítik a közösséget, fejlesztik a türelmet és a kitartást, javítják az egészséget és a jólétet, támogatják a kreativitást és az önkifejezést, növelik a természet- és a környezettudatosságot. Ha még nem vettél részt egy közösségi kertben, érdemes kipróbálni, mert azok az értékes tapasztalatokat és tanulságokat nyújthatnak, amelyek segíthetnek jobban megérteni és támogatni a természetet és az egymás iránti közösségi elkötelezettséget.

Nézzük meg az élelmiszerbiztonság őrzőinek kódexét!

Az élelmiszerbiztonság kiemelkedő fontosságú minden egyes ember számára, hiszen az élelmiszerek minősége közvetlen hatással van egészségünkre és jóllétünkre. Ahhoz, hogy a világ lakossága biztonságos és tápláló élelmiszerekhez juthasson, globális szinten szükség van egy olyan szervezetre, amely előírásokat és iránymutatásokat fejleszt a minőségi és biztonságos élelmiszerek előállításához és kereskedelméhez. Ez a szervezet a Codex Alimentarius.

A Codex Alimentarius neve latinul „az élelmiszer könyve” vagy „az élelmiszer kódexe” jelentést hordozza, és a világ legfontosabb nemzetközi élelmiszerbiztonsági szabványainak és iránymutatásainak gyűjteményét képviseli. A szervezet 1963-ban jött létre a Food and Agriculture Organization of the United Nations (FAO), azaz az Egyesült Nemzetek Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, valamint az World Health Organization (WHO), azaz az Egészségügyi Világszervezet közös kezdeményezésével. Célja azóta is az, hogy elősegítse az élelmiszerbiztonság javítását és védelmét világszerte.

A Codex Alimentarius tevékenységei három fő pillérre épülnek:

Élelmiszerbiztonsági szabványok kidolgozása

A szervezet a tudományos alapokra és kockázatértékelésre építve dolgozza ki az élelmiszerbiztonságra vonatkozó iránymutatásokat és szabványokat. Ezek a szabványok magukban foglalják az élelmiszer előállításának, feldolgozásának, csomagolásának és szállításának különböző aspektusait. A cél az, hogy minimalizálják az élelmiszerrel kapcsolatos kockázatokat és garantálják a fogyasztók védelmét.

Kereskedelmi iránymutatások

A Codex szabványok nem csupán a fogyasztók védelmét szolgálják, hanem elősegítik az egységes és tisztességes kereskedelmet is. Az egyeztetett iránymutatások segítenek a nemzetközi kereskedelemben és az élelmiszeriparban, mivel harmonizálják a különböző országok előírásait és szabályozásait.

Tudományos alapok építése

A Codex Alimentarius munkája az élelmiszerbiztonságra vonatkozóan a legújabb tudományos kutatásokra és kockázatértékelésre támaszkodik. A szervezet szakértőkből és tudósokból álló csoportjai átfogó vizsgálatokat végeznek az élelmiszerbiztonság terén, hogy a legaktuálisabb és legmegbízhatóbb információk alapján hozzanak döntéseket.

A Codex Alimentarius számos értéket képvisel, amelyek kiemelik annak jelentőségét és hatékonyságát a világ élelmiszer biztonságának védelmezésében:

• Tudományosság és Objektivitás: A Codex szabványok kidolgozása a legfrissebb tudományos ismeretekre és kockázatértékelésekre épül. Ezáltal a szervezet iránymutatásai megalapozottak és hitelesek.
• Nyitottság és Átláthatóság: A Codex folyamatok és döntéshozatal átláthatóak és nyitottak a nyilvánosság számára. Ennek eredményeképpen a fogyasztók és az élelmiszeripar szereplői egyaránt részt vehetnek a folyamatokban.
• Nemzetközi Együttműködés: A Codex Alimentarius az együttműködés és az összefogás elveit vallja, hiszen csak így lehet hatékonyan kezelni a globális élelmiszerbiztonsági kihívásokat.

A Codex Alimentarius szervezet rendkívül fontos szerepet játszik a világ élelmiszerbiztonságának védelmezésében. Az általa kidolgozott szabványok és iránymutatások nem csupán a fogyasztók egészségét védik, hanem elősegítik az egységes és biztonságos élelmiszerkereskedelmet is. Ahhoz, hogy a világ népessége egészséges és jólétben élhessen, a Codex Alimentarius munkája elengedhetetlen a mai modern társadalomban.

Nem számít, hogy különböző növények találhatóak meg az üvegházban, illetve a repülést automatikusan végzi el. A kiültetett növényállományban képes mérni a termések és a növény növekedését. A termelési kockázatot csökkenteni tudjuk azáltal, hogy időben tudunk cselekedni. Európai országokban már fejlesztés alatt áll a betakarítás előrejelző szoftver is, amely egy paradicsom, uborka esetében nagyon hasznos lehet, ezzel még precízebb termelést érhetünk el. A kártevő felismerő szoftver fejlesztése szintén zajlik. Kiemelendő a paradicsom állományokban a Paradicsommoly (Tuta absoluta). Ennek feltérképezésére képes lesz a drón. A használata a virágkertészetekben is hasznos lehet. A drón érzékeli és megszámolja a virágok számát négyzetméterenként. Erről automatikus jelentést készít így pontosan annyi kerül a piacra amennyi szükséges, se több, se kevesebb.

A drón által készített képeket a mesterséges intelligencia elemzi. Ily módon a drón nagyon pontos méréseket végez rövid időn belül. Ezekkel a lehetőségekkel fenntarthatóbbá tehetjük az élelmiszer termelést. Összefoglalva ez egy innovatív megoldás, az üvegházban dolgozó kertészeknek a palántaszámlálásban, a növekedés nyomon követésében, a termés előrejelzésében, valamint a betegségek és kártevők megelőzésében és leküzdésében egyaránt.

Ezek után következhet a gyepen kialakult filcréteg eltávolítása, amelyet gyepszellőztetéssel tehetünk meg. Erre gépi és kézi eszközöket egyaránt használhatunk. Ez egy nagyon fontos lépés, ugyanis, ha a gyepen kialakult tömör filcréteget nem lazítjuk fel, akkor a fű új hajtásai nehezebben fognak nőni, gyökeresedni.

Ennek következtében érdemes egyszer vagy kétszer – tavasszal és ősszel elvégezni a gyepszellőztetést. Ne ijedjünk meg az eredménytől, egy hónapon belül újra nő és besűrűsödik a gyepfelületünk. Mindeközben fel kell mérni, hogy vannak-e élettelen foltok, van-e bármilyen betegség, tápanyaghiány, amit észlelünk. A tavaszi induláskor javasolt a nitrogén túlsúlyos gyeptrágya használata. Az első fűnyírást száraz időben, száraz talajon tegyük meg. Fontos, hogy ne akarjunk rögtön golfpálya minőségű gyepet, inkább több menetben vágjuk le. Optimális esetben közepes vágási magassággal indulunk és fokozatosan csökkentjük azt. A nyírási gyakoriság országrészenként, fű fajtánként eltérő. Mindezek mellett a nyári időszakban az öntözés fontosságát se felejtsük el. A legkényelmesebb megoldás az öntözőrendszer kiépítése, így folyamatosan biztosíthatjuk a megfelelő, egyenletes vízellátást. Ha nem szeretnénk öntözőrendszert kiépíteni, akkor heti minimum 2-3 alkalommal végezzünk bőséges öntözést lehetőleg a napfelkeltét követő órákban.

Az igazán szép és igényes pázsit kialakításához kitartás és következetes gyepápolás kell.

Szép jövőkép, némi anomáliával

A rövid ellátási láncban mindkét fél érdekelt: a termelő és a fogyasztó is, és abban senki sem érdekelt, hogy az ellátási lánc hosszú, ez által drága és fenntarthatatlan legyen. 

Szépen alakult minden, egyre másra jöttek létre a helyi termelői piacok, alakultak a kosár közösségek és nyíltak meg azok a honlapok, amik összekötötték a termelőket a vásárlókkal.

Az Európai Unióban is szorgalmazták az úgynevezett rövid ellátási láncok kialakítását már a 2010-es években is: külön pályázatokkal támogatták ezeket a kezdeményezéseket. 

Ugyanakkor, mielőtt még azt gondolnánk, hogy a rövid ellátási láncok története tündérmesébe illő, fontos tudni, hogy mindeközben a világ éppen “rákattant” arra, hogy az égvilágon mindent Kínából rendeljen be.

Bár élelmiszert nyilván ritkán utaztattak a vállalkozások – feldolgozók, kereskedők – a távol-keletről, de az élelmiszerekhez szükséges adalékanyagokat, aztán az élelmiszereket osztályozó, csomagoló, feldolgozó gépeket bizony a leginkább onnan szerezték be. És nemcsak nálunk, ez egész Európára jellemző volt.

A mindent felülíró járvány

Aztán minden megváltozott 2020 elején, amikor – micsoda fintora ez a sorsnak – Kínából megérkezett a világba a koronavírus járvány. Eleinte csak az egészségünket, szeretteinket és az életünket féltettük, majd amikor megtanultunk izoláltan élni, újra szerveztük a hétköznapjainkat, akkor szembesültünk azzal, hogy az egész világra ráköszöntő teljes lezárások megakadályozzák az áruk mozgását is.

Minél távolabbról, minél hosszabb, vagy minél bonyolultabb ellátási láncon keresztül érkezett egy áru, félkész vagy késztermék, de akár csak egy alkatrész is, annál nagyobb volt az esélye, hogy valahol meg fog akadni. És az esélyek ekkoriban bizony sorra valóra is váltak.

Közben az ilyen krízisekre jellemző módon a lakosságnál felvásárlások indultak meg, amik más mechanizmussal ugyan, de további áruhiányokat eredményeztek.

Az egész világ a saját bőrén tanulta meg, hogy mennyivel előnyösebb a rövid ellátási lánc, és mennyivel hátrányosabb a hosszú ellátási lánc. Már senkinek sem kell hosszasan magyarázni azt, hogy minél rövidebb az ellátási lánc, annál jobban járnak az érdekelt felek.

De ha szétnézünk magunk körül, akkor látunk valódi változást ebben?

Még sok a teendő!

• A helyi termelői piacok forgalma nem nő annyival, amennyivel a multinacionális kereskedelmi láncok forgalma jelenleg csökken. 
• A helyi gazdák, kézművesek, gazdálkodók még mindig nem tudják eléggé hatékonyan becsatornázni magukat a már meglévő ellátási láncba sem, miközben
• az új, extra rövid ellátási láncok sem épültek még ki jelentős volumenben, ahol pedig mégis, ott a szezonalitás a jellemző.
• Arról nem is beszélve, hogy az ebben rejlő, termelői növekedési lehetőségek sincsenek még kihasználva.

A törekvések tehát minden oldalról megvannak, de az eredmények még nem átütő erejűek.

Bár ezek rossz híreknek tűnnek, de egy vállalkozószellem számára ezek pont a jó hírek!

Van még mit tenni, van még min gondolkodni, még rengeteg lehetőség áll az egész termelői szektor előtt: a lényeg, hogy minél többen vonódjanak be, épüljenek a kapcsolatok a gazdálkodók között, alakuljanak akár véd- és dacszövetségek, együtt a vásárlókkal!

Talán annyi előnye volt az elmúlt néhány nehéz évnek, hogy a fogyasztók is megtanulták a rövid ellátási lánc fogalmát és annak fontosságát és ami a fő: igényük is lett rá. 

A többi már csak ügyesség, szorgalom és némi kreativitás kérdése a termelők részéről!

Amennyiben az élő fenyőfa mellett döntünk még két dolgot kell kitalálnunk, hogy konténeres vagy vágott fenyő, illetve,hogy melyik fajta legyen.

A fajták sok mindenben eltérnek. Az egyik faj illatos, de hullanak a tűlevelei, a másik tartósabb, de szúrós stb. Vágott fenyő esetében meg kell vizsgálni, hogy mennyire friss vágás. Ezt megtehetjük, ha a választás előtt a fát megfogva tönkjével üssük a talajhoz. Hogyha hullanak a levelei, akkor válasszunk másik fát. Egy másik módszer, ha tűleveleit meghajlítjuk és ha gyorsan kirúgja magát, akkor friss, ha meghajolva marad, akkor kiszáradóban van a fenyőfa. 

A legillatosabb a lucfenyő, azonnal karácsonyi hangulatot teremt. Tartósság szempontjából viszont ez a fajta bírja a legkevesebb ideig. Ha a tartósság az elsődleges számunkra, akkor válasszunk Nordmann, ezüst vagy duglászfenyőt. A legkülönlegesebb színe az ezüstfenyőnek van, a legszimmetrikusabb viszont a tökéletes formájú Nordmann fenyő, ráadásul a tűlevelei egyáltalán nem szúrnak, a duglászfenyő tűlevelei kimondottan puhák. A duglaszfenyő nevét Douglas skót botanikusról kapta, míg a Nordmann fenyő Alexander von Nordmann finn természettudós után kapta a nevét.

Ha vágott fenyő mellett döntünk állítsuk vízzel teli vödörbe a felhasználásig. A folyadékpótlás fontos, mert így később kezdi el csak hullajtani a leveleit, miután bevittük a lakásba. Fokozatosan szoktassuk a benti hőmérséklethez, de ha erre nincs lehetőségünk, tegyük olyan karácsonyfatalpba, aminek víztartója is van. A víztartós karácsonyfatalp használatával a lakásban még tartósabbá tehetjük a karácsonyfánkat és igazán bearanyozhatja az ünnepi napokat.

A komposztálás folyamata

A növényi és állati eredetű, lebomló anyagok korhadás közben átalakulnak, amiket majd természetesen trágyaként, illetve talajminőséget javító adalékként lehet felhasználni. Különböző, hasznos ásványi elemek és gázok is kiválnak a korhadó részekből, amiket aztán később a növények majd újra tudnak hasznosítani. A bomlási folyamat végén a komposztált részek gyakorlatilag termőfölddé, vagy a termőföld termékenységét nagyban javító humusszá válnak. 

A komposzt tehát maga a termékeny föld szinonimája is.

A komposztálás módjai

A komposztálásnak van a háztáji és a nagyüzemi módja, mi most a háztáji komposztálásról értekezünk, aminek egy gazdálkodó szempontjából igazából annyi a lényege, hogy a gazdaságban történik maga a komposztálás és nem egy “zöldhulladékot” feldolgozó, ipari területen. A helytől függetlenül a háztáji komposztálás is lehet viszonylag nagy volumenű.

Egyszerű komposztot készíthetünk olyan anyagokból, amelyek könnyen lebomlanak. Ide számolhatjuk a növényevő, kérődző állatok trágyáját, a konyhai hulladékot, gyümölcs- és zöldséghulladékot, takarmánynövények levelét és szárát, de akár a gazdálkodásban gyomnövénynek nevezett gyógyhatású, még fel nem magzott fűféléket, „gazokat” is. 

Kombinált komposztnak nevezzük a gyorsan lebomló részeken túl még egyéb, lassan rothadó anyagokat is tartalmazó komposztot. A kombinált komposzt gallyakat, nehezen bomló növényi részeket és olykor gyapjút is tartalmaz. A kombinált komposztba azok a nehezen lebomló alkotórészek kerülnek, amik a leggyorsabban is csak 1-2 év alatt bomlanak le. Ezeknek az az előnyük, hogy nem pont ugyanolyan ásványi anyagok különülnek el belőlük, mint például a lágyszárú növényekből, így még értékesebbek tudnak lenni hosszú távon a termőföld számára. Egyidejűleg több, különböző összetételű és fázisú komposztunk is lehet. 

A komposzt és a komposztálás előnye

A komposztálás folyamata, ha a végeredménytől előnyeitől el is tekintünk – miszerint termékenyebb lesz a talaj –, már önmagában egy felelős hozzáállás a gazdálkodók részéről, hiszen megszűnik a zöld hulladék fogalma. 

• Valami vagy fogyasztható, 
• vagy valami készíthető belőle, 
• vagy mehet a komposztba, hogy aztán azt visszaforgassuk az anyatermészetnek. 

Nincs negyedik út, így leegyszerűsödik és fenntarthatóbbá válik a gazdálkodás is.

A komposztálás alapvetően nem áll másból, mint a komposztálható anyagok egy kupacba gyűjtéséből, olykor átforgatásából, néha meglocsolásából, és aztán a földbe forgatásából. Hogy ezt milyen kivitelben, volumenben és céllal csináljuk, az egyénileg eltérő lehet, és kreatívan is megoldhatjuk a feladatot. A komposztált részek újrahasznosítása a gazdálkodásban a szimbiózist szolgálja, ami egy előremutató szemlélet a gazdálkodásban és termesztésben. 

Ugyanakkor, akik az adatokat szeretik, azok számára is beszédes a komposzt előnye:

1.) Egyrészt meg lehet vele spórolni a hulladékgazdálkodás költségeit.

2.) Meg lehet vele spórolni a műtrágyát és költségeit.

3.) A komposzt alkalmazása megnöveli a terméshozamot, mivel termékenyebbé teszi a talajt.

Mi komposztálható?

Bármi, ami le tud bomlani. Attól érdemes óvakodni, hogy állati zsír és fehérje kerüljön a komposztra, tehát a maradék ételt nem érdemes a komposztban felhasználni, de egyébként minden más növényrészt és a nem kizárólag húsevő állatok trágyáját is érdemes beleforgatni. Kávézacc, teafű, fűrészpor és fahamu is mehet a komposztba.

Minél több nehezen bomló növényt tudunk belekeverni a komposztba, annál jobb lesz a nitrogéntermelés képessége, bár ezek lassítják is a bomlást, ahogy fentebb már írtuk a kombinált komposztnál. Mindezek alkalmazása csak annyit jelent, hogy érdemes ősztől-tavaszig és tavasztól-őszig tartó időszakokban gondolkodni, mert ez hosszabb időtartamot fed le.

A komposzt helyigénye mindössze néhány négyzetméternyi, amennyiben sok komposztálható anyag termelődik a gazdaságunkban. Egy kiskertnek elég általában egy 50-60 literes komposztláda is. 

A komposztálás bármikor elkezdhető, akár már csak annyival is, hogy összegyűjtjük a lehullott leveleket egy kupacba és aztán nem kezdünk velük semmit, csak hagyjuk, hogy a természet tegye a dolgát. 

Ezeket a kis házikószerű építményeket készen is megvásárolhatjuk, de megannyi blogon találunk instrukciókat az otthoni elkészítésükhöz is. A rovarhotelek közös vonása, hogy 4-9 mm átmérőjű, legalább 15 cm mély henger alakú helyeket biztosítanak a lakóknak. Ez tökéletesen megfelel a méhek nevelő helyeként is. Ehhez többnyire egy átfúrt faanyagot használnak, üreges bambuszrudat, de hulladéknak szánt szívószál vagy slagrész is megteszi. A legfontosabb, hogy bármilyen anyagot is használunk, az ne legyen mérgező (valamint az azt borító festék/színezék se!) a rovarok számára. A hotel elhelyezése annál fontosabb – mindenképpen védjen az eső elől, de túl erős napsütésnek se legyen kitéve. Egy jó hír általában a rovarfajokról – amilyen törékenyek, olyan jól alkalmazkodnak az új helyekhez, körülményekhez.

Ezek a hotelek elsősorban háromféle jótékony rovart fognak vonzani: 

• beporzókat, mint pl. méhek, hangyák, pillangók, darazsak, melyek a növények beporzásában segítenek; 
• ragadozókat, pl. katicabogár, imádkozó sáska, amelyek segíteni fognak a káros rovarok, valamint egyéb kártevők irtásában – egy katicabogár élete során több, mint 5000 levéltetűt pusztíthat el;
• lebontó rovarokat, pl. pókok, százlábúak, melyek a növények elhalt/rohadó részeivel táplálkozva segítenek néhány általánosan felmerülő probléma kezelésében, köztük visszaszorítják a gombákat, illetve eltakarítják a rohadó vegetációt. 

A megfelelő hotel beszerzéséhez/megépítésének helyes megközelítéshez érdemes előbb néhány kérdést átgondolni, köztük azt, hogy milyen fajoknak szeretnél helyet biztosítani. Érdemes egy kisebb házat több részre bontani, hogy a fajok közötti konfliktusokat megelőzzük. Emelett mindenképp fel kell mérni, hogy az általunk bevonzani kívánt faj milyen körülmények között érzi jól magát – ha például szeretnénk a hotelben békát (ami egyre gyakoribb ezekben a kis házakban), akkor párás, nedves környezetre van szükség, ezzel szemben a méheknek például napos, száraz hely kell legalább egy méterrel a föld felett, ami dél vagy dél-kelet felé néz. Mindenképpen biztosítsuk megfelelően a ház stabilitását erős szélben is.

Sokan a hotel fenntartását nem gondolják át teljesen, pedig ez legalább olyan fontos, mint annak megépítése, beszerzése. A méhházak például minden nyár végén takarításra szorulnak, hogy az elhalt sejteket eltávolítsuk. Ezzel megelőzhetjük a halott méheken, lárvákon potenciálisan tömegesen megjelenő atkák, penész elterjedését.

Fontos: mindenféle rovarirtó (és gombairtó) szer használata a rovarhotel közelében értelemszerűen annak céljával ellentétes hatást fog elérni, így ezeket kerüljük!

Az élettanilag szükséges mennyiségtől függetlenül minden fent említett anyag egyformán fontos, hiszen különböző szerepeket töltenek be a növények működési mechanizmusai során, és nem tudják egymást helyettesíteni. Bármelyik hiánya komoly negatív hatást gyakorolhat a növény növekedésére és termésére, még akkor is, ha minden más anyag optimális mennyiségben elérhető számára. Az kiegyensúlyozott trágyázás a legmegfelelőbb megoldás jelenleg a gazda számára az optimális termesztés, és jó ételminőség érdekében. Amennyiben a trágyázás nem megfelelő, a növény nem fog optimális ütemben nőni, és nem fogja tudni a tápanyagokat megfelelően hasznosítani sem. Ha a növény valamely tápanyagból hiányt szenved, a tápanyagfelvétele sem lesz hatékony, így azok felgyülemlenek a talajban, potenciális környezeti problémákat okozva.

A terméketlen talajba ültetett növények tápanyag-újrafelszívási képessége általánosságban fejlettebb, mint a termőtalajba ültetetteké, annak érdekében, hogy a felvett tápanyagokat akár többször, hatékonyan fel tudják használni. Az, hogy az újrafelszívási képességet hogyan befolyásolja a talaj elérhető tápanyagtartalma, azonban a mai napig vitatott. Egy közel 10.000 megfigyelésen alapuló esettanulmány írói a foszfor és nitrogén trágyázás hatásait vizsgálták a növény levelinek foszfor- (P) és nitrogén (N)-koncentrációjára, valamint újrafelszívási hatékonyságára. A kutatás során megállapították, hogy a nitrogén trágyázás a levelekben 27%-kal növelte meg a N-koncentrációt, míg a foszfor trágyázás átlag 73%-kal növelte meg a zöld levelek P-koncentrációját. A trágyázás az öreg levelekben is hatással volt a tápanyag-koncentrációkra. A(z) (újra)felszívási a hatékonyság mindkét trágyázás esetében negatív hatást szenvedett, csökkent.

A FAO 2017-es tudományos cikke szerint a tápanyagban gazdag műtrágya iránti piaci kereslet 2016 és 2020 között nagyjából 10%-os emelkedést mutatott, 2020 végére elétre a 201 millió tonnát. A mezőgazdaságban napjainkban egy létfontosságú lépés lenne a műtrágya használatának csökkentése, optimalizálása. Ezáltal a műtrágya gyártó vállalatok könnyebben és hatékonyabban menedzselhetnék terméküket, illetve a produktivitásuk és fenntarthatóságuk is növekedne. Ehhez egy kiváló lehetőséget nyújt az úgynevezett „okos trágyázás”, vagyis az internet, szenzorok és fejlődő technológia felhasználása a mezőgazdasági termelésben. Ez is az „okos mezőgazdaság” része, ami az információs technológia és robotika integrálására buzdítja a termelőket. Hellerstein szerint az USA-ban aktívan termelő farmok csaknem 40%-a 2019-re már bevezette mindennapjaiba ezt a koncepciót. 

Az okos trágyázással a gazda a saját termelési költségeit csökkentheti, míg a termés mennyisége és minősége is javul! Fontos, hogy emellett a környezetre gyakorolt káros hatások is csökkennek, energia és nyersanyagok spórolhatók meg, és a környezetszennyezés visszaszorítható a túltrágyázás elkerülése eredményeképp. Az okos trágyázás menedzsmentjének nincsen hátránya sem a termésre, sem a környezetre nézve.

Természetesen ebben a folyamatban nagyon fontos felmérni, hogy a növények hogyan reagálnak fejlődésük korai szakaszaiban bizonyos tápanyagokra. Erre egy megfelelő módszer például az ún. biomarker-elemzés, mely során a növény tápanyag státuszát vizsgálhatjuk élettani és molekuláris markerek segítségével. Például: a klorofill, ami a zöld színért és az energiatermeléshez szükséges fényelnyelésért felelős pigment a növényben, egy olyan hasznos biomarker, amely a nitrogén státuszt képes megmutatni a növény leveleiben, így a mezőgazdasági folyamatok mérése során egy hasznos vizsgálati eszköz.

Az RNA biomarkerek bizonyos, tápanyagokhoz köthető faktorok változásainak hatásait képesek megmutatni a gének vizsgálatával. Ez egy viszonylag drága módszer, viszont specifikus és robusztus eredményeket ad, ráadásul a növények fajtáinak széles skáláján alkalmazható kiemelkedő megbízhatósággal. Magas diagnosztikai értékkel bír, a tápanyaghiányos állapoton kívül más állapotokat is kimutathat. Egy 2010-es kísérletben például egy ilyen RNA biomarker segítségével állapítottak meg az Arabidopsis thaliana érett leveleiben magnéziumhiányt, miközben a növénynek semmilyen más tápanyaghiánya nem volt, és környezeti stressz (pl. szárazság) sem érte. 

A növényekben a tápanyaghiány az anyagcseréjükre van hatással, valamint az anyagcseretermékeik is nagy mértékben megváltozhatnak (pl. aminosavak, cukrok, lipidek). Ezek az ún. metaboliták tápanyaghiány pontos biomarkereként szolgálhatnak. A káliumhiány például a tetrametilén-diamin (metabolita) felgyülemlését akadályozhatja, mely a kálium organikus kationként való helyettesítését látja el. Amennyiben a levelekben, tetrametilén-diamint találunk, az biztos jele lehet a káliumhiánynak, míg a levelekben talált magas káliumszint a tetrametilén-diamin csökkenését mutatja. Tehát mivel a tetrametilén-diamin érzékeny a káliumszint változására (külső kálium hozzáadására), remek biomarkerként szolgál az alacsony káliumszint kimutatására, míg a magas tetrametilén-diamin szintje szintén biomarker lehet a túl magas káliumszint megállapításához. A növények klorofilltartalma nitrogénhiány jelenlétében nő, így a klorofillt a mezőgazdaságban biomarkerként azonosítják a nitrogénhiány kimutatására.

Ezeket a kimutatásokat érzékeny szenzorok segítségével és folyamatos mérések folyamán készítik. Az okos trágyázás menedzsmentjének elmélete nagyban elősegítette az optimalizált nitrogén trágyázás kialakítását a növények tápanyagtartalmán alapuló fenotípuskutatás elősegítésével. Sajnos a legtöbb ehhez kapcsolódó technika még nem került tesztelésre a mai napig sem, jelenleg is laboratóriumokban fejlesztik őket, a jövő mezőgazdaságában kulcsfontosságú szerepet fognak játszani. Így, mivel ez a módszer még nem teljesen kiforrott, az kiegyensúlyozott trágyázásra tud támaszkodni a gazda. Ázsiában általánosságban jellemző a túlzott nitrogénpótlás a foszforral szemben. Az elmúlt néhány évben a kiegyensúlyozott trágyázás elméletét követve Kínában a búzatermés 15-50%-kal emelkedett. 

Az IMPHOS által végzett magyarországi kutatás során egyértelművé vált, hogy itthon még nem működik hatékonyan a kiegyensúlyozott trágyázás, így gyakran túltrágyázás történik, ami a termés elmaradásához, és a jövedelmezőség csökkenéséhez vezet. A búza esetében például a teljes nitrogén-foszfor-kálium tápanyagok hozzáadása/pótlása termésveszteség nélkül csökkenthető 320 kg/ha mennyiségről 240 kg/ha-ra, ami a környezetre is pozitív hatással lesz. Fontos, hogy mielőtt bármilyen trágyázási ütemtervet állít össze a gazda, tisztában legyen azzal, hogy az adott talajban milyen tápanyagok elérhetőek, milyen mennyiségben, és az alapján átgondolni, mit szükséges pótolnia, és mit nem. 

Ezek mellett olyan növények alkalmazása is zajlik, amelyek a fóliasátrak közé ültethetők és szintén elősegítik a hasznos szervezetek számára, a szaporodási és búvóhelyet. Sokszor a méhek is, amelyek a beporzást segítik otthont lelnek ezekben a rovarházakban. Az urbanizáció hatására a hasznos szervezetek, amelyek a természetben is megtalálhatóak életterei visszaszorulnak. Néhány rovarnak ideiglenes szállást nyújtanak az időjárás viszontagságai ellen. Téli szállásként is szolgál, ahol egyes rovarok hibernálási idejüket töltik. A ragadozó rovarok más rovarokkal, hernyókkal, petékkel táplálkoznak. Sokan gondolhatják, hogy nem veszélyes-e csalogatni a fóliaházak köré vagy a kertben elhelyezett rovarhotelbe a rovarokat? Elfoglalhatják olyan rovarok is mint például darázs, amely nem kívánatos, de a darazsak nagyrésze is hasznos, lásd: fürkészdarázs. A rovarhotel megvásárolható, de saját kezűleg is elkészíthető.

Összességében tehát egy nálunk kevéssé elterjedt módszerről van szó, azonban egyre nagyobb létjogosultsága van nem csak a kiskertekben, hanem a nagyobb termesztő berendezések környezetében is.

Az egyik módszer, amit alkalmazhatunk, a társas ültetés vagy növénytársítás – ültessük például a büdöskét a paradicsompalánták mellé a levéltetű távoltartásának érdekében, vagy fokhagymát és hagymát a répa közelébe, hogy elfedje a répa szagát, és így a répalégy is távol maradjon. A társas ültetéssel a természetellenes szerekkel történő növényvédelem visszaszorítható, és emellett a növényeink egészsége és hozama is természetes úton fog nőni, javulni. A vegyszeres növényvédelem visszaszorítására néhány zöldség esetében – pl. fejeskáposzta, kelkáposzta – megfelelő eszköz a növények hálóval való beterítése, mely hatékonyan védi őket a hernyók, és más levélrágó élőlények ellen.

Az adott területen honos növények termesztése szintén egy kiváló ötlet, a rovarok és egyéb élővilág támogatása érdekében is. Ráadásul, ha a megfelelőket választod ki, sokkal kevesebb öntözésre és egyéb tápanyagpótlásra lesz szükségük. Öntözéskor pedig használj összegyűjtött esővizet! Érdemes átgondolni, hogy a fő termesztett növények mellett milyen fákat ültessünk a kertbe. Bármilyen típusú fa pozitív hatással van a környezetre, hiszen tisztítják a levegőt, és oxigént termelnek, emellett árnyékot biztosítanak számunkra is. A gyertyánfa és a tölgyfélék kiemelkedően magas pozitív ökológiai hatással bírnak.

Az egyik legfontosabb szempont egy fenntartható kert kialakításánál az, hogy az adott környezethez és természeti adottságokhoz legjobban alkalmazkodni tudó növényeket ültessünk – nevelésük így kevesebb intervenciót fog igényelni. Érdemes figyelembe venni a klímaváltozással járó tényezőket is – a hidegkedvelő növények, téli idénygyümölcsök számára elengedhetetlenek nemcsak a téli hidegek, hanem a nyár elején és végén érkező hűvös éjszakák is. Az alma általunk ismert finom édességét például ez a folyamat biztosítja. 

Mindenképpen nézz körül, mérd fel a kerted adottságait! Ha sok árnyék van a kertben, termessz inkább árnyékkedvelő növényeket, vagy ellenkező esetben, ha kerted a nap nagyobb részében direkt napfényben úszik, akkor a napfény- és melegkedvelő növényeket keresd! Nézz körül a kerted körül is – rengeteg információt szűrhetsz le abból, hogy a közvetlen környezetedben mi nő, mi terem. Ha például sok nyárfával vagy körülvéve, akkor tudhatod, hogy a talaj viszonylag savas. A környezetvédelem egyik legfontosabb szabálya, hogy ne küzdj a természeti adottságok ellen, inkább igyekezz az adottságokhoz alkalmazkodni!

Azóta rengeteg változás, fejlődés történt az életünkben, amelyek természetesen ezeket a területeket is nagy mértékben átalakították.

Egyrészről innovatív technológiák jelentek meg, melyeknek köszönhetően nőtt a termelékenység, hiszen lehetőségünk van akár egész évben termeszteni, másrészről próbálunk visszatérni a „természeteshez”, a hagyományokhoz, a bio zöldséghez és a zöldséghez. Kertészkedésnél hallhatjuk a telekszomszéd sóhaját: „nagymamám mindig lerázta a cserebogarakat”. Hogyan csinálták a nagyszüleink? Hogyan trágyáztak, öntöztek, miként védekeztek a kártevők ellen?

Hazánkban a termesztőházi növény hajtatás a hetvenes években kezdődött el professzionális szinten. Nagymamáink korában a zöldséghajtatás melegágyi ablakok alatt, földbe süllyesztett üvegházakban történt. A palántaneveléshez ún. termesztő berendezéseket használtak. Dísz- és fűszernövény termesztés üvegházakban folyt. Az ötvenes években a műanyagipar magával vonta a fóliasátrak megjelenését is, amelyeket első sorban termelőszövetkezetek és nagyobb termelők használták. Ezek alagútszerű, íves kialakítású sátrak voltak, amelyeket gyorsan létesíthető, olcsó és kis üzemeltetési költségű eszközként alkalmaztak, azonban több hiányossággal rendelkeztek (pl. szellőztetés, fólia tartóssága stb.), így a termelékenység nem volt kielégítő.

A hetvenes évek végétől jelentős technológiai fejlesztések történtek a fóliasátrak és fóliaházak terén.

Megjelent a kettős fóliaréteggel rendelkező fóliaház, mely kialakításának, jobb fényáteresztésének köszönhetően gazdaságosabb termelést tett lehetővé. Ezt a megoldást később továbbfejlesztették, különböző variációi terjedtek el, melyek a mai fóliasátrak elődjei. 

Egészen a hetvenes évekig a földművelés, a mezőgazdasági feladatok elvégzése a természet értő megfigyelésén alapult, csak később jelentek meg a vegyi anyagon alapuló technológiák. Bár a krumplibogár és a májusi cserebogár megszokott vendégként a várt időpontban meg is jelentek, ez utóbbiak hajnalban, míg „aludtak”, lerázhatóak voltak a hidegben. A gyümölcsfákat jellemzően nem permetezték, a precíz metszés és ritkítás viszont szinte kötelező volt. A szőlő „permetezéséhez” meszet, rézgálicot használtak összekeverve.

Az ötvenes években a gép- és vegyipari fejlődése magával vonta az innovatív technológiai megoldások létrejöttét is. A környezetvédelem előtérbe kerülésével a figyelem középpontjába került a vegyszeres irtás környezetkárosító hatása, a környezettudatos és bio termelők körében egyre elterjedtebb a biológiai növényvédelem.

Napjainkban nagyon divatos a #nowaste fogalma, de ez 100 évvel ezelőtt természetesnek számított és jóval tágabb értelemben használták. Az állattartás és a növénytermesztés kéz a kézben jártak. A levágott háziállatok minden részét felhasználták, kutyák és macskák kapták a maradékot. Ahol a növénytermesztéssel hadilábon álltak, ott állatokat legeltettek, szénát termeltek. A szántóföldi mellékterméket, pl. gyomokat vagy zöldséghéjat az állatokkal etették meg, és így az ember számára ehetetlen növényeket kvázi emberi fogyasztásra alkalmassá alakították.

A különféle szerves trágyaféleségek, mint például komposzt, istállótrágya, hígtrágya, zöldtrágyák bizonyítottan eredményesek.

A trágyával tápanyagot juttatunk a földbe. A házaknál jellemzően volt malac, tehén, sőt ló is. Ők adták a trágyát. A műtrágyagyártás a XIX. század végén vette kezdetét, és többnyire kimerült a szuperfoszfát használatában. A háborúkkal az állatállomány száma is csökkent, ami befolyásolta a szerves trágya mennyiségét, új megoldást kellett találni. A két világháború között főként foszforműtrágyát használtak. A szerves trágyázás idővel csak alternatív megoldás maradt, a II. világháborút követően a műtárgya-gyártás volumene jelentősen növekedett, újabb üzemek létesültek.

A hetvenes-nyolcvanas években az intenzív növénytermesztés miatt a műtrágyahasználat is előtérbe került.

A nyolcvanas évek végén, rendszerváltás környékén a műtrágya-használat visszaszorult, mert sok támogatás megszűnt, ez pedig befolyásolta az agrár jövedelemtermelő képességét. 

Az öntözéses gazdálkodás fejlődése azon alapszik, hogy növekedett a népesség, a népességnek élelmiszerre volt-van szüksége, emiatt az öntözéses gazdálkodást folyamatosan fejleszteni kellett. Pár ezer évet visszaugorva az öntözés különféle eszközökkel emberi vagy állati erővel működött, sőt, ezek az eszközök a világ egyes pontjain még mindig megtalálhatók. Az 1800-as évek végén kb. 10 ezer hektár öntözött területet tartottak nyilván az országban. Az öntözés számottevő fejlődése 1937-ben indult meg, „Az öntözés fejlesztése” című törvénynek köszönhetően. A hatvanas évektől főként az esőztető öntözés terjedt el, a felületi öntözés mellett az altalajöntözés is utat tört magának. Napjainkban az öntözési módokat a víz szét-elosztása alapján különböztetjük meg, azaz ha felületi, lehet árasztó, csörgedeztető és barázdás, emellett lehet esőszerű, felszín alatti és mikro öntözés. Napjainkra kiemelt kérdéssé vált, hogyan tudjuk károsodás nélküli megvédeni a növénykultúránkat, miként tudunk időt nyerni a teendők között és egyúttal biztosítani a kiváló minőséget a nagy volumen mellett.

Jó hír, hogy léteznek kifejezetten erre a célra specializálódott cégek, akik felvásárolják, majd körültekintően megsemmisítik a már használaton kívül eső fóliákat,

de vannak olyan hulladékkezelő lerakodó helyek is, ahova ezeket el lehet vinni és csekély összegért azokat átveszik. El sem tudjuk képzelni, milyen kárt okozunk az elégetéssel vagy elásással! Sokan nem tudják, hogy magánszemélyként sima hulladékkezelő helyekre is el lehet vinni a fóliákat, átveszik legálisan. 

Gazdálkodásunk során alapvetően arra kell törekednünk, hogy a lehető legkevesebb vegyszert használjuk, hogy ne ártsunk a környezetnek. A vegyszereink dobozait, üvegjeit, palackjait zárt fémszekrényben célszerű tárolni, a tároló eszközöket tökéletesen lezárva. Elég csak picit fáradtnak, figyelmetlennek lennünk, véletlenül nekimehetünk a vegyszeres palacknak, ami kiömlik és már meg is van a mikro szintű környezetszennyezés. A vegyszeres dobozokat, palackokat tehát zárt fém szekrényekben tároljuk, ne tudjon eldőlni, ne tudjuk véletlenül sem felrúgni, ne adjunk esélyt a kiömlésre. Sajnos az is jellemző, hogy az üres vegyszeres tárolókat – ahogy a régi fóliákat – kommunális hulladék közé dobják, vagy elrejtik, holott ezeknek is vannak gyűjtőhelyei, sőt, boltokba is vissza lehet vinni őket.

Bármennyire is körültekintően szeretnénk eljárni, sajnos minél több vegyszert alkalmazunk, annál több kerül a talajba és a víz is szennyeződhet. Minden tevékenységünknek nyoma van a földben és a vízben, nagy a felelősségünk. Hiába fújjuk a növényre a vegyszert, bele kerül a talajba, elkerülhetetlenül. Azon a területen, ahol korábban intenzív gazdálkodás történt intenzív vegyszerhasználattal, ott fúrt kút valószínűleg ivóvíz-ellátásra nem alkalmas. Fontos az is, hogy annyi permetszert, vegyszert használjunk, keverjünk be, amennyire valóban szükségünk van, hiszen a felesleget megfelelően tárolnunk kell. Minden vegyszernél fel van tüntetve a töménység, ki lehet számolni, hogy körülbelül mennyi szükséges. Érdemes odafigyelnünk!

Az is fontos tényező, hogy ha nem megfelelő a szellőztetés, több kártevő is megjelenhet, például atka, tetű, illetve a nem megfelelő légmozgás miatt betegségek is felüthetik a fejüket, például a penészesedés, a lisztharmat. Ha jó a szellőztetés, akkor sokkal kisebb eséllyel jelennek meg ezek, illetve terjednek el, tehát nem, vagy kevesebb vegyszert kell használni. A kártevők és betegségek természetesen megjelenhetnek jó szellőztetés esetén is, csak rossz szellőzés esetén sokkal hamarabb, nagyobb mértékben jellemzőek és később nehezebben irthatóak ki. Például az atka nagyon szereti a szárazságot, a nagy meleget.

Tegyünk meg tehát minden tőlünk telhetőt a kitűnő szellőztetés érdekében, hogy minden növényünk jól érezze magát a fóliasátrunkban.

Ha megfelelően szellőzik a növénykultúránk, sok vegyszert tudunk spórolni. Van lehetőségünk biológiai védekezésre bogarakkal, szintén erre specializálódott céget lehet megkeresni, ők telepítik őket.

A termesztőközegek megfelelő utófelhasználásáról is szeretnénk szót ejteni, nem mindegy, mit teszünk az elhasznált kókuszrosttal vagy kőzetgyapottal. Például a kőzetgyapot újrahasznosítható, téglát készítenek belőle, ha megfelelő helyen adjuk le használat után.A környezettudatosság főként egy attitűd, egy odafigyelés, amely azzal kezdődik, hogy felmérem, megvizsgálom, hogyan tudok a környezetemmel, a növénykultúrámmal szeretettel és tisztelettel bánni a lehető legkevesebbet ártva.