Ez különbözteti meg őket más bogaraktól, amelyek kemény, bőrszerű elülső szárnyai összeérnek, de nem fedik át egymást a test hátsó középvonalánál. A zöld vándorpoloska (Nezara viridula) a címerespoloska fajok közül az egyik legjelentősebb. Feltehetően Etiópiából származik, de mára szinte az összes trópusi és szubtrópusi területen elterjedt és tovább terjed a mérsékelt égövi területeken is, ahol főként üvegházakban található meg. A zöld vándorpoloska és az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys) számos jelentős élelmiszer- és rostnövényt károsít, köztük olyan fontos üvegházi növényeket is, mint például a paprika, paradicsom. A fűtött körülmények között szinte egész évben kihívást jelentenek az ellenük való védekezés szempontjából.

A Nezara viridula öt lárvastádiumon keresztül fejlődik ki. A poloskák életciklusa a következő: tojás, általában öt lárvastádium és a kifejlett rovar. A tojásokat 30–130 darabos csomókban helyezik el a növények felső leveleinek fonákján és gyümölcsökön. A tojásokat szorosan egymáshoz és a hordozó felülethez tapasztják és a tojáscsomók általában hatszögletű alakzatban helyezkednek el. Az újonnan lerakott tojások körülbelül 1 mm magasak, halványsárga színűek és hordó alakúak, tetejük lapos és feltűnő tüskék veszik őket körül. Idővel a színük változik, mígnem áttetsző narancsszínűvé változnak.
A lárvák a korong alakú fedél kipattintásával kelnek ki. Az ugyanazon tojáscsomóhoz tartozó tojások egyidőben kelnek ki. A nimfák vöröses színűek, szemük vörös, lábuk és csápjuk áttetsző. Az első lárvastádiumban nem táplálkoznak és az üres tojások köré gyűlnek. Az ily módon történő csoportosulás feltehető előnye, hogy megnöveli védelmüket a szárazság és a magas hőmérséklet ellen és erős védelmet nyújt természetes ellenségeikkel szemben, ugyanis kémiai védekezőképességük így összeadódik.

A második és harmadik lárvastádiumban lévő nimfák már táplálkoznak, de a csoportosulás a negyedik lárvastádiumban is folytatódik. A negyedik lárvastádiumban a nimfák szétszóródnak és reggelre a növények tetején találhatók. A második stádiumban a lárvák feje és lábai fekete színűek, a tor fekete színű mindkét oldalon citromsárga foltokkal és fekete csápokkal, melyek a szegmensek között vörösek. Potrohuk vörös. A harmadik és negyedik lárvastádium méretben és színben különbözik a másodiktól, színük teljesen zöldesre változik. Az ötödik lárvastádiumban a lárváknak látható szárnykezdeményei vannak és potrohuk sárgászöld, a középvonal mentén vörös foltokkal.
A kifejlett példányok nagy, pajzs alakú, fakózöld színű poloskák, alacsonyabb hőmérséklet esetén barnássá változnak. Körülbelül 13 mm, szemük sötétvörös vagy fekete. A szomszédos csápszegmenseken a sötét, és világos színek váltakoznak, és a szárnyak ugyan teljesen befedik a potrohot, a test mindkét oldalán apró fekete foltok találhatók. A zöld vándorpoloska ellen való védekezést a Trissolcus basalis fürkészdarázs oldaná meg, az Ázsiai márványos poloskát pedig a Trissolcus japonicus fürkészdarázs.

A kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) és a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) hernyója szaporodási időszaka jelenleg is zajlik. A szántóföldökön és a kertészetekben is jelentős gondot okoznak kártételükkel. A rajzás figyelemmel kísérése fontos, ezért használjunk csapdákat. Károkozásuk következtében a termést szennyezik, értékesítése nem lehetséges.

A zöld vándorpoloska (Nezara viridula) és az ázsiai-márványos poloska (Halyomorpha halys) szívogatása egyre több kultúrát érint. Kezdetben a kertészetekben és a lakóhelyek körül jelentettek gondot, de már nagy számban vannak jelen a szántóföldi kultúrákban is, szívogatásukkal nagy kárt okozva. Ellenük egyelőre lambda-cihalotrin hatóanyagú készítményekkel tudunk védekezni.

Egy-két nemzedékük van Magyarországon és a nőstény poloska 40-120 tojást rak le zöldségfélékre vagy akár gyomnövényekre, illetve fák leveleinek fonáki részére. A tojásból kikelő lárvák ötször vedlenek mire elérik végleges alakjukat. A tojásból kikelő lárvák 3-5 napig nem hagyják el a gazdanövényt. Ősszel, 7-10 0C fok alatt az imágók meleg helyet keresnek és elbújnak különböző repedésekbe. A tavasz beköszöntével újra aktívak lesznek.
Károkozásuk igen nagy főleg, hogy polifág faj, ami azt jelenti, hogy sok tápnövényű, így kedveli a zöldséget, gyümölcsöt, dísznövényt, gabonanövényeket. A szúró-szívó szájszervével a növények bármelyik részén képes kárt okozni, de elsősorban a terméseket, magokat részesíti előnyben. A szúrás helyén barnulnak, rothadnak a termések, de nemcsak szúrásaival okoz kárt, hanem bűzmirigyeinek és emésztőnedvének váladékával, valamint ürülékével beszennyezi, így élvezhetetlenné teszi a zöldségeket. Vész esetén bűzmirigyeiből erős szagú, kellemetlen illatanyagokat választ ki, így a rovarevő ragadozók elkerülik. A Zöld vándorpoloska természetes ellensége a Trissolcus basalis, az Ázsiai márványos poloskáé a Trissolcus japonicus fürkészdarázs. Mind a két faj tojásparazitoid. Vegyszeres védelemmel, illetve csalogató, riasztó növényekkel tudunk védekezni egyelőre ellenük. Elkerülik a fokhagymát, mentát, büdöskét. Ha csalogatni szeretnénk őket akkor használjunk levendulát, napraforgót, kukoricát, kölest, szóját, babot. Ezeken a növényeken összeszedhetjük vagy kezelhetjük őket piretroiddal.